EnglishEgy értékes film adalék a magyarországi technikatörténetekhez
2010. május 18. kedd délutánján a HTE Digitális Mozgóvilág Klubja és az AES Magyar Tagozata filmklubjának programjában egy, az idei Magyar Filmszemlén díjnyertes dokumentum filmet láthattak az érdeklődők: „Mozgóképregény – A Korbuly család XX. százada” címmel a HTE Klub Kossuth Lajos téri helyiségében. A bemutatott film a 41. Magyar Filmszemle diák zsűrije által a legjobb dokumentumfilm díjjal kitüntetett alkotás. A film vetítésén részt vett Péterffy András a film rendezője is, aki elmondta, hogy a Korbuly családról szóló film gondolatával még a nyolcvanas évek második felében kezdett el foglalkozni, tehát több mint húsz éves folyamat volt mire a film ténylegesen megszületett. A jó hangulatú beszélgetésen bepillantást nyerhettünk egy dokumentumfilm készítő gondolkodásának fázisaiba. A filmvetítés résztvevői ezáltal megint csak megérezhettek valamit a filmkészítés semmihez sem hasonlítható hangulatából.
A Korbuly család élete idézet, tartalomleírás
Fekete Zsuzsa filmkritikus tollából:
„Mi lett volna Kandó Kálmán villamos mozdonyából, Weiss Manfréd csőgyárából, ha nincs Korbuly Károly? Vajon Korbuly János nélkül milyen lett volna a magyar járműgyártás? Terveztek, építettek, szerették az anyagokat, a munkát, Wagnert és a lovakat, de legfőképp az autókat és a bolondozás sem állt távol tőlük. És hál' istennek volt egy Kodak filmfelvevőjük. Amikor a magyar műszaki élet jeleseit számba vesszük, többször felbukkan a Korbuly név. Mérnökök, fejlesztők, konstruktőrök, mégis szinte a névtelenség homályába vész Korbuly Károly és Korbuly János neve.
Péterffy András Mozgóképregény c. új dokumentumfilmjében arra vállalkozott, hogy újrarajzolja a Korbuly család arcképét. Az 1873-ban Kolozsváron született, örmény származású Korbuly Károly a századforduló Magyarországának egyik legtehetségesebb gépészmérnöke volt. Nem sokkal a budapesti műegyetem elvégzése után már a Ganz és Társa villamossági gyár műszaki igazgatójaként dolgozik, saját tervezésű kétütemű motorjával számos külföldi konstruktőrt előz meg. Speciális csőgyártási eljárását több országba exportálják. Péterffy András filmjéből azonban nemcsak egy nagyszerű szakember, hanem egy életigenlő, fura pasas arcképe is kirajzolódik, aki miután szakértelmének köszönhetően családjával jómódban él, egy Kodak felvevővel rögzíti nem mindennapi életüket. A Korbuly család különös mindennapjaira Korbuly Judit emlékszik vissza, aki unokájának mutatja a régi felvételeket. Judit elmesélése adja a film fő fonalát, aki azonban nemcsak mesél, hanem kommentál, hozzáfűz és értelmezi is a látottakat. Péterffy András ezzel az egyszerű, ám hatásos megoldással kapcsol össze generációkat, régmúltat és jelent, fekete-fehéret a színessel. A fantasztikus családi filmes mozgóképregényben egy olyan világ tárul a néző szeme elé, amelyről csak álmodhat az ember. Jólét és gazdagság képei peregnek fekete-fehérben: vidám, nevetéstől hangos családi összejövetelek, nagy ebédek és vacsorák, európai utazások, autóversenyzés, közös korcsolyázás a műjégpályán (melynek csőrendszere természetesen Korbuly találmány), a karácsonyfa alatt futó kis villanymozdony szintén Korbuly kivitelezésben, villa a budai hegyekben (Korbuly tervezés szerint), mókás csónakázás a lilafüredi tavon, sportrepülés: egyszóval kész tündérmese Korbulynak lenni.
A szinte álomébrenlét mese mögött azonban kitapintható egy őrült korszak, a háború, a későbbi szocializmus ellentmondásos világa, egy fura házasság árnya, amelyről még Korbuly Judit sem szívesen beszél. A kontrasztot Judit elmondásai teremtik meg, amelyből kiderül, nem könnyű egy híres gyárigazgató rokonaiként sem felnőni. Egy azonban közös az összes Korbulyban: mind a munka megszállottjai. A II. világháborúban ismét hadianyag-termelésre átállt gyár vezetését nehéz körülmények között végzi Korbuly Károly. A háború után a szovjet hadsereg megbízásából az újból meginduló termelés során kezdetben gépjármű-alkatrészeket, a szükséghidak részére csöveket és cölöpverő gépeket gyárt, vasúti kocsikat javít. A németek 1944. márc.-i bevonulása után azonban, mint megbízhatatlant félreállítják. Óriási törés ez egy munkamániás ember számára. Korbuly Károly imádott felesége hamarosan meghal, ő is utánahal.
A filmből sajnos nem derülnek ki egyértelműen a családi szálak, János és Károly története, a testvérek viszonyai néhol összemosódik, félig elvarrtak csak a személyes történetek. Egy biztos: Károly öccse, a szintén gépészmérnök Korbuly János, aki 1956-tól a Vörös Csillag Traktorgyár főmérnöke, bátyja árnyékában éli le életét, sok mellőzés után Kossuth-díjjal ismerik el munkáját. Nyugdíjazása után a Vörös Csillag Traktorgyár tanácsadója élete végéig. A Weiss Manfréd gyárban irányításával készült Magyarországon az első kétütemű autómotor, az első személy- és tehergépkocsi. János gyűjtötte össze, rendszerezte a felvételeket és folytatta a családi filmezést. Korbuly Judit mesélését az ő mérnöki precizitású, szinte érzelemmentes képalámondásai egészítik ki. Drámai megoldása a rendezőnek János halálának ábrázolása: miközben arról beszél, hogy hamarosan újra munkába áll, fekete-fehér fotók peregnek időben visszafelé, majd megáll a kép, s előttünk áll János gyermekként. A Korbuly család élete valóban a XX. század lenyomata, 75 perc mese egy ízig-vérig, szó szerint csavaros eszű tervezőmérnökről és családjáról, amelyik nem túlélni, hanem élni akart, dolgozni, alkotni.”
Nagy Ernő, Lőrincz Béla