A HTE SZENIOR SZAKOSZTÁLY LÁTOGATÁSA AZ RMKI-BAN
Egy pénteki napon, június 17-én délelőtt a HTE Szenior Szakosztály szervezésében látogatást tettünk a KFKI területén működő MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetben (RMKI). A lehetőségért köszönet illeti Prof. Szőkefalvi Nagy Zoltán igazgató urat, aki engedélyezte az Intézet meglátogatását.
A részvételhez (illetve a beléptetéshez) előzetes jelentkezés volt szükséges. A KFKI főportájára, délelőtt 11 órára meghirdetett találkozóra a jelentkezettek pontosan érkeztek, majd a beléptetés után egy munkatárs felkísérte a társaságot az Intézet épületébe. Itt előadóik fogadtak és kalauzoltak bennünket tovább az intézet különböző funkciójú helyiségeiben, ahol előadásokat tartottak a kutatási témájuknak megfelelően, valamint bemutatták a helyiségekben lévő berendezéseket és az ott folyó munkákat.
Előadók voltak: Dr. Tóth József, Krajczár Krisztián, Dr. Debreczeni Gergely, Hamar Dezső fizikusok, akiknek ezúton is köszönetet mondtunk érdekes és értékes előadásaikért.
Az MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutató-intézet az MTA legnagyobb fizikai kutatóintézete, az 1950-ben alapított Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) egyik utódintézete. A szakmai gyökerek a KFKI kezdeti éveire, a Jánossy Lajos indította kozmikus sugárzási és a Simonyi Károly vezette atomfizikai kutatásokra nyúlnak vissza. Az 1970-es évek elejétől a mai RMKI elődszervezetei fokozatosan egyre nagyobb önállósággal működtek a KFKI kutatóközponton belül, majd az intézet 1992. január 1-én az MTA önálló intézményévé alakult át.
A 19-ik század második felében (az ókori Démokritosz gondolkodása, a középkori alkimisták elemátalakítási sikertelenségei, majd Dalton Avogadro és mások kutatásai után) általánosan elfogadottá vált az atom-elmélet, miszerint minden anyag oszthatatlan és változhatatlan atomokból épül fel. A 19-ik század végén Thomson felfedezte az elektront, mint az atom fontos alkotórészét. A kísérlet bizonyította, hogy az atom nem lehet oszthatatlan. Mindennapi életünk sok jelenségét (az elektromos áramot, a televízió és a számítógép működését) az atomokból elszakadó elektronok mozgásának köszönhetjük.
Hasonlóan, a 19-ik század utolsó éveiben fedezte fel Becquerel és a Curie házaspár a radioaktivitás jelenségét. A kísérletek igazolták, hogy az atomok bizonyos esetekben átalakulhatnak egymásba, tehát nem tekinthetők változhatatlanoknak. Rutherford kísérletei bizonyították, hogy a radioaktív bomlás fő alkotója az atom központi alkotórésze, az atommag. Valamennyi elem atommagjának egyik alkotórésze a hidrogén atommag, a proton. Chadwick 1932-ben kísérletei alapján kimutatta, hogy az elemek atommagjainak a proton mellett másik fontos alkotórésze a neutron. Ugyancsak 1932-ben Anderson új elemi részecskét fedezett fel, a pozitront. A mérések alapján a pozitron tömege és töltése ugyanakkora mint az elektroné, csak töltése pozitív. Innen a neve: pozitív elektron. A gyorsító berendezésekben a részecskék sebessége a fény terjedési sebességének közelében nehezen növelhető, a tömegnövekedés miatt.
Van de Graaf-féle generátor – Az egyik nagy fém elektródban ionforrás van (az ion elektromos töltéssel rendelkező anyagi részecske). A két nagy felületű fémelektródot légritkított cső köti össze. Az ebbe jutó ionok az elektródok között levő nagy feszültség hatására felgyorsulnak.
Nagy Hadron-ütköztető – 27 km kerületű gyűrű a föld alatt (Genf, Svájc). Cél: a Világ keletkezését részecskék ütköztetésével, kísérletek segítségével, tudományos alapon magyarázni. Kutatók: Budapest MTA KFKI (16), Debrecen MTA ATOMKI (15).
Látogatásunk végén köszönetet mondtunk a vendéglátásért, az érdekes látottakért és hallottakért. Kirándulásunk hasznos tudnivalókkal gazdagított bennünket.
Bárdos Géza, Lőrincz Béla