A hetvenes évek elején merült fel az a gondolat, hogy folyamatosan gyűjtve és alkalmasan tárolva, meg kellene őrizni a számítástechnika magyarországi alkalmazásainak, a hazai fejlesztéseknek és gyártásnak a tárgyi emlékeit. A tudomány-történetben eddig nem ismert, páratlan fejlődési sebességet mutató számítástechnika eszközei néhány év alatt elavulnak, az újak alkalmazása nem divat, hanem gazdasági szükségszerűség volt és ma is az.
Hazai nagy-gép alkalmazók – minisztériumok, egyetemek, kutató-intézetek, nagyvállalatok stb. – örömmel vették a Neumann János Számítógéptudományi Társaság és az Országos Műszaki Múzeum által befogadott és meghirdetett kezdeményezést. Az igen nagy beruházási összegeket felemésztő gép-óriások selejtezése rendkívüli módon egyszerűsödött azzal, hogy egy leendő múzeum gyűjtőhelye számára át tudták adni azokat.
Olyan eszközök kerültek a Múzeum raktáraiba, amelyek szinte teljes egészében képviselték a nemzetközi és a hazai számítástechnikai alkalmazások és fejlesztések eredményeit. E raktárak adtak otthont a lyukkártyás adatfeldolgozó gépektől, a monstrumokon (Razdan, Minsz, ICT, Elliot, Siemens, IBM, Honeywell stb.) keresztül, a PC XT-ig terjedő korszak szinte minden jellemző számítástechnikai eszközének éppen úgy, mint a hazai fejlesztések mérföldköveinek (M-3 dob memóriák, Kozma-féle gép, Kalmár-féle logikai gép, EMG, VILATI, SZTAKI, BME, IKV, Telefongyár, GAMMA, KFKI stb. kutatóhelyek által produkált készülékek). A gyűjteményben jelentős helyet foglalnak el a hazai gyártású számítógépek, az EMG, a VIDEOTON, a MOM gyártmányai, valamint az úgynevezett R sorozat tagjai (10, 22, 40, 55). Itt kapott helyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által a gyűjtemény részére átadott úgynevezett Zentai-féle hagyaték, amely a világon beszerezhető, számítógép tárgyú leírásokat, dokumentációkat tartalmazza a lyukkártyás kortól kezdve.
1991-ben létrejött az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány, amely intézményi keretet adott a gyűjtésnek. Az alapítók az Országos Műszaki Múzeum, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság és az Állami Számítógépes Szolgálat voltak, azok az intézmények, amelyek korábban is segítették a gyűjtők munkáját. A gyűjtemény előre egyeztetett időpontban megtekinthető.
Az Alapítvány kuratóriuma: elnök: Dr. Rácz Béla egyetemi tanár, az SZTE rektorhelyettese; tagok: Aranyosné V. Gabriella, Kovács Győző (tiszteletbeli elnök), Kassai Albert, Dr. Muszka Dániel, Dr. Szabó Péter Gábor, Tóth Endre.
A gyűjtemény – ez már sok helyütt és sokszor elhangzott – unikális, tartalmazza a hazai gyártású, illetve az itthon használt számítástechnikai és informatikai eszközök egy, de gyakran két darabos, szinte teljes vertikumát. Ilyen gyűjtemény ma már sehol a világon össze nem állítható, össze nem hozható, lényegében megismételhetetlen, ha úgy tetszik pótolhatatlan. A legnagyobb hazai múzeumi informatikatörténeti gyűjtemény az Országos Műszaki Múzeum birtokában van, de ennek a szegedi gyűjteménynek mind mennyiségben, mind pedig teljességében csak a töredéke. A gyűjtemény jelenleg két szinten, kb. 1600m2 területen, kiállításszerű elrendezésben van raktározva és hála az egyre nagyobb publicitásnak – gyors ütemben bővül.
Az Európa Kulturális Fővárosa 2010 pályázatot megnyerő Pécs várossal társult Szeged pályázati anyagának egyik legfontosabb pillére az Informatikatörténeti Múzeum létrehozása és ezzel párhuzamosan a Kovács Győző ötlete és tervei alapján megvalósítandó páneurópai számítástechnika-történeti kiállítás megrendezése ebben a Múzeumban.
Szabó Béla
HTE területi szervezet elnöke