Látogatások évadja a szenior klubban
Ez év április 2-án, egy szokásos hétfői rendezvénynap reggelén gyülekeztek a Szenior Klub tagjai és vendégei a Keleti pályaudvar főbejáratánál, hogy a MÁV segítségével Győrbe induljanak a Széchenyi István egyetem meglátogatására. A megjelentekkel a 8 óra 45-kor induló gyorsvonattal 10.30-kor érkeztünk meg a győri vasútállomásra, ahol vendéglátóink nevében Láng Béla úr, győri kollégánk már várt bennünket, hogy elkísérjen utunk céljához, az egyetemre. Itt a főépület egyik emeleti előadótermében fogadtak bennünket az egyetem részéről, majd a kölcsönös üdvözlések és bemutatkozások után a Távközlési Tanszék vezetője, Dr. Borbély Gábor úr ismertette meg velünk egy rövid előadás keretében az egyetem, illetve a tanszék munkáját és életét. Ezek után útra keltünk, hogy Balázs Attila úr hozzáértő vezetésével végiglátogassuk a különböző tanszéki műhelyekben, illetve laboratóriumokban folyó munkákat, ahol a vezetők fogadtak bennünket, bemutatva tevékenységeik feladatait és azok lényegét. Mint megtudtuk, ezekben a műhelyekben a hallgatók korszerű gyakorlati oktatása mellett az egyetemeken szokásos fejlesztési munkákat is elvégzik, belső és külső megrendelésre egyaránt. Az egyetemnek komoly iparági kapcsolatai, illetve szerződései vannak neves külföldi és belföldi cégekkel és egyetemekkel. A hallgatók között számos külföldi diák található és igyekeznek fenntartani a külföldi egyetemekkel folytatott diákcserét, de itt még – a többi magyar felsőfokú oktatási intézményhez hasonlóan – sajnos gondot okoz a magyar hallgatók ehhez szükséges megfelelő színtű idegen nyelv tudásának biztosítása.
Körutunk utolsó állomása az egyetem központi épületének teteje volt, ahol megtekintettük az ott felszerelt különböző antenna rendszereket, valamint körültekintve megcsodáltuk Győr város szépséges panorámáját is. Látogatásunkat egy jól megérdemelt ebéddel fejeztük be az egyetem menzáján. Ezek után a szép napsugaras időben sétálva indultunk a vonatunkhoz a Győri pályaudvarra, hogy egy kellemes emlékekkel térjünk haza Budapestre.
A soron következő látogatásunk május 7-én 14 órára esett, amikor is a Magyar Televízió Bp. V., Szabadság téri stúdiójába sikerült előzetes szigorú személyi ellenőrzések után bebocsátást nyernünk.
Látogatásunknak a Magyar Televízió 50 éves évfordulója adott leginkább okot, mivel 1957. május 1-jén indult meg hivatalosan Magyarországon a rendszeres TV adás.
A Rendezvénynaptárban meghirdetett 13.45 órai találkozási időpontra, az előzetesen írásban jelentkezetteken kívül, a vártnál nagyobb létszámú érdeklődő gyűlt össze az épület főbejáratánál. Ezt a problémát azonban a látogató csoportunkat az MTV Rt. részéről fogadó és vezető Vámos Sándor úrnak sikerült elhárítania a biztonsági szolgálattal történt rövid megbeszélés után, így végül is minden érdeklődő bejuthatott.
Ezen izgalmak után az épület előcsarnokában összegyűlt látogató csoportunknak – az üdvözlések és bemutatkozások után – Vámos úr egy rövid ismertetést adott a Magyar Televízió megalakulásáról és kezdeti történetéről, majd illusztrációként megtekintettük az előcsarnokban kiállított első TV kamerák, vevőkészülékek és helyszíni közvetítéseknél használt mikrohullámú antennák egy-egy megmaradt példányát, valamint az MTV kezdeti időszaka prominens személyiségeinek arcképes fali tablóját.
Körutunk első állomása az MTV Híradó szerkesztőség műszaki helyiségeinek és stúdiójának megtekintése volt. Itt bepillantást kaphattunk a belföldi és a külföldről jövő hírek feldolgozásának és adásba küldésének műszaki hátteréről. Különösen impozáns volt a bemondó stúdió új hírolvasó pultjának és hátterének, valamint berendezéseinek bemutatása.
Következett a Magyar Televízió elsőként üzembe helyezett I. stúdiójának meglátogatása, de útközben még bepillantottunk a szabóság műhelyébe, valamint néhány színész és bemondó öltözőjébe is, felidézve a már közöttünk nem lévő neves televíziós és színész egyéniségek emlékét. Utunk célját végül is – az egyik kellék raktáron át – a lépcsőházon keresztül értük el, amelynek lépcsőit az elmúlt 50 év során oly sok neves és híres személyiség is koptatta. Elsőnek magát a stúdió helyiségét tekintettük meg, ahol Vámos úr ismertette velünk a stúdió építésének, illetve a kialakításának történetét. Mint kiderült az akkor volt Tőzsde Palota épületének ez volt a legnagyobb, stúdiónak kialakítható helyisége, amely valószínűleg bálterem céljaira szolgált. Ami a stúdió műszaki berendezéseit és felszereltségét illeti (kamerák, világítás stb.), természetesen az 50 évvel ezelőttihez képest a manapság használatos korszerű technológiát alkalmazzák. Külön érdekesség volt a stúdióban kialakított zöld színű sarokrész a speciális műsorok felvételeihez.
Körutunkat a stúdió feletti vezérlő helyiségek meglátogatásával fejeztük be, ahová egy belső csigalépcső segítségével jutottunk fel. A vezérlő helyiségek műszaki berendezéseit (kép és hang keverőpultok, erősítők, monitorok, kiegészítő egységek stb.) is a korszerűség jellemezte.
Látogatásunk végén ismét az aulában gyűltünk össze, hogy házigazdánknak még utolsó kérdéseinket is feltéve, elbúcsúzzunk, megköszönve a szíves vendéglátást.
Félévad záró látogatásunk utolsó állomása június 5-én egy keddi nap kora délutánjára esett, amikor is a Budapesti Millenáris Jövő Házában rendezett „INTERVÍZIÓ – TÉVÉTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS”-t kerestük fel, melynek látogathatósági idejét 2007. áprilistól – augusztusig határozták meg a rendezők.
A kiállítást a Magyarországon 50 évvel ezelőtt elindult televíziózásra történő megemlékezések alkalmából rendezték meg.
A 14 órára meghirdetett kezdési időpontra szépszámú jelentkező gyűlt össze a főbejárati előcsarnokban, ahol kellemes meglepetésünkre a kiállítás legavatottabb rendezője Koreny János úr, az MTV egyik első vezető mérnöke fogadott bennünket, hogy segítségünkre legyen a kiállított anyagok megismerésében, egyúttal felidézve a témákkal kapcsolatos emlékeket is. Koreny úr külön örömünkre az egységes ingyenes beléptetésünket is elintézte, amit utólag ezúton is megköszönünk, valamint azt is, hogy Vámos Sándor úr (MTV) e „kellemes meglepetés”-t részünkre megszervezte.
Belépve a kiállítási csarnokba, balra egy kis TV stúdiónak kialakított helyiség manapság használatos berendezései, majd egy hatalmas fali tablónak elrendezett képernyőkből álló sokaság fogadott bennünket (INFOVÍZIÓ), melyeken a hazai televíziózás kezdeti és későbbi eseményeit ismertető, folyamatosan változó képes információk voltak láthatók. Utána következett a „TV-időalagút”-nak elnevezett széles folyosóként kialakított kiállítási rész, melynek padlóján időrendben a legfontosabb TV történelmi dátumok voltak láthatók, rövid szöveges magyarázattal. Az „időalagút” mindkét oldalfalára TV történeti képeket, legfelülre pedig működő képernyőket szereltek fel a rendezők. Az oldalfalak előtt álló tartókra elhelyezett kiállítási tárgyak, relikviák is követték a történelmi sorrendet az első TV vevőkészülékektől, kameráktól, képmagnóktól stb. kezdve egészen a 90-es években használatos eszközökig. A folyosóból kilépve, egy filmvetítésnek berendezett nézőtér jobb oldalán, egy szalagkorláttal elválasztott kis TV stúdió enteriőrt találtunk. Itt az első időkben használt stúdió berendezéseket (kamerákat, filmközvetítőket, keverőpultot, képmagnókat, mérő műszereket stb.) láthattuk, de külön érdekesség volt egy álló üvegvitrinben kiállított képfelvevőcső sorozat, az ikonoszkóptól a szuperortikonon át a plumbikonig. Közben a nézőtéri nagy filmvásznon korabeli filmrészletek peregtek folytatólagosan, bemutatva a magyar televíziózás kezdeti eseményeiről készült filmfelvételeket (híradó részleteket, tudósításokat, helyszíni közvetítések felvételeit stb.).
Mi azonban átmentünk a nézőtér bal sarkában kiállított PYE közvetítő kocsihoz, amely a Magyar Televízió történetében az első volt. Ennek a külső közvetítésekhez használt kocsinak a fekete-fehér tv technikához készült berendezései és eszközei a korának legmegbízhatóbb gyártmányai voltak, melyeket a kocsi belső terében Koreny úr részletesen ismertetett a jelenlévőkkel. A beszélgetések közben még közösen felidéztünk néhány érdekes és izgalmas eseményt az MTV múltjából, de itt látogatásunk végére értünk. Búcsúzóul megköszöntük a szívélyes vendéglátást házigazdánknak, majd felfrissített emlékeinken elgondolkozva mindnyájan kellemes érzésekkel távoztunk.
Lőrincz Béla