EnglishHTE Kongresszus – Infokommunikáció emberközelben
2007. október 6-án megtartottuk a hagyományos HTE Kongresszust Szegeden.
Szokásunkhoz hűen vegyes témákat érintünk – mondta Sallai Gyula, a HTE elnöke az egyesület szám szerint hetedik kongresszusának megnyitóján. Az egyesület nevében szerepel a Tudományos szó, és ezt igyekezett most ő is hangsúlyozni, a tudás teremtését, továbbadását és hasznosítását. Mivel mindhárom szó, a tudásháromszög mindhárom csúcsa hozzánk, emberekhez kapcsolódik, ezért választotta az egyesület a kongresszus témájának az emberközeliséget.
Az előadássorozatot a Magyar Innovációs Szövetség általános elnökhelyettese, Monszpart Zsolt nyitotta. Az 1990-ben alakult MISZ legnagyobb sikereit említette előadása elején, úgymint a ’93 óta létező innovációs nagydíjat, a 2004-es innovációs törvényt, valamint kissé keserűen a 2003-as innovációs járulékot. Utóbbi kapcsán szomorúsága érthető, hiszen a kormány a megszorítások miatt zárolta a befizetett pénzeket. Ahogy ezt „jobb országokban” teszi egy kormány, úgy a mienk is áldoz kutatásokra, különösképp az alapkutatásokra. Idehaza azonban ez is másként van, arányaiban dupla akkora részt vállal a kormány, mint nyugaton. Sajnos az oktatási struktúra sem szerencsés az innováció szempontjából, a végzettek mindössze 8%-a kerül ki mérnöki iskolából. A finom vészharangkongatás után a MISZ feladatáról beszélt még az előadó; mely lényegében stabil helyzet teremtése vállalatok számára, hogy a K+F költségeiket biztosan, legalább 5 évre tudják tervezni. A jelenleg érvényben levő 2013-ig érvényes kormányzati stratégia a 27. változat volt, amit végül elfogadtak, ez a szervezet érdeme. Az innovációért tenni kell! – zárta Monszpart Zsolt az előadását.
A digitális műsorszórásra való átállásról majd’ mindenki hallott, kevesen tudják azonban, hogy valójában mit várhatunk tőle. Fischer Gábor, a Szegedi Városi Televízió műszaki igazgatója beszélt erről, valamint a televíziós szokások megváltozásáról. Példájában régen az ember egy menüből választhatott az étkezdében. Aztán később házhoz rendelhettük az ételt az étlapról, manapság pedig már más feltétet, köretet vagy fűszerezést is kérhetünk, mint ami az étlapon szerepel. Ezzel a hasonlattal jól jellemezte azt, hogy mi vár ránk mint nézőre, illetve hogy őket mint szolgáltatót milyen plusz terhek érhetik, és ezeket milyen eszközökkel próbálják megoldani.
Molnár Gyöngyvér a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének ifjú docense foglalta el a pulpitust. Szépen felépített, jó előadást hallhattunk tőle az infokommunikáció az oktatásban még kihasználatlan lehetőségeiről. A tanárok új kihívásairól, új feladatairól is beszélt: mivel már nem ők az információ egyedüli forrásai, ezért a kritikus gondolkozásra kell nevelni a diákokat. Előadásának azonban nem ez volt a legfontosabb gondolata, hanem hogy a technológia önmagában soha nem fog megoldani semmilyen oktatási kérdést, mindig a tanárok feladata lesz a nevelés.
Remekül rímelt az utolsó gondolatra Dr. Hantos Zoltán egyetemi tanár előadása, melyben saját diplomázásakor, 1968-ban rendelkezésre álló lehetőségeket hasonlította össze a mostani lehetőségekkel. Az előadás maga volt a múltba révedés, anekdotázás, történetmesélés egy igen komoly, ugyanakkor nagyon is szórakoztató előadó tolmácsolásában. Alapvetően el lehet mondani azt, hogy bár jók a folyóiratok, a Google és a Wikipedia annyival jobb keresővel rendelkezik, hogy elsődleges forrássá vált. Az is biztos, hogy manapság sokkal gyorsabban lehet dolgozni számítógépen, de az is biztos, hogy sok a sablon, amit használunk. Bár mindent precízebben lehet mérni, analizálni, a kutatók távolabb kerültek a mért dolgoktól, személytelenebbé vált a kutatás folyamata. És hiába vannak fantasztikus algoritmusok, ezek java része öröklött, minden hibájával együtt. A tekintély elve pedig ma is ugyanúgy működik, mint régen: amit egy nagy ember mond, az úgy van.
Az előadások után a HTE diplomaterv pályázatának díjait is átvehették a legjobbak, ezúton is gratulálunk nekik!
A nap fénypontja azonban még hátra volt, nevezetesen az Informatika Történeti Gyűjtemény, melyet Dr. Bohus Mihály, a szegedi csoport korábbi vezetője mutatott be nekünk. Nevezett intézmény egy hajdani szovjet laktanyában található, a múltidézés tehát kettős. A kiállított tárgyak pedig… Minden ott van, ami szem-szájnak ingere, lyukkártyától Macintoshig, mágnesdobtól CD-ig. Szavakkal nehéz leírni mindazt a 200 tonna informatikai és távközlési eszközt, amit szemügyre vehettünk, elég inkább csak annyit mondani, hogy a huzalozott programozás látványa már önmagában is megérne egy misét, hát még a szegedi katicabogár. Nincs mese, ezt mindenkinek látni kell.
A kongresszus végül fantasztikus szegedi halászlével zárult, méltóan a korábbi hét kongresszus színvonalához.
Szokásunkhoz hűen vegyes témákat érintünk – mondta Sallai Gyula, a HTE elnöke az egyesület szám szerint hetedik kongresszusának megnyitóján. Az egyesület nevében szerepel a Tudományos szó, és ezt igyekezett most ő is hangsúlyozni, a tudás teremtését, továbbadását és hasznosítását. Mivel mindhárom szó, a tudásháromszög mindhárom csúcsa hozzánk, emberekhez kapcsolódik, ezért választotta az egyesület a kongresszus témájának az emberközeliséget.
Az előadássorozatot a Magyar Innovációs Szövetség általános elnökhelyettese, Monszpart Zsolt nyitotta. Az 1990-ben alakult MISZ legnagyobb sikereit említette előadása elején, úgymint a ’93 óta létező innovációs nagydíjat, a 2004-es innovációs törvényt, valamint kissé keserűen a 2003-as innovációs járulékot. Utóbbi kapcsán szomorúsága érthető, hiszen a kormány a megszorítások miatt zárolta a befizetett pénzeket. Ahogy ezt „jobb országokban” teszi egy kormány, úgy a mienk is áldoz kutatásokra, különösképp az alapkutatásokra. Idehaza azonban ez is másként van, arányaiban dupla akkora részt vállal a kormány, mint nyugaton. Sajnos az oktatási struktúra sem szerencsés az innováció szempontjából, a végzettek mindössze 8%-a kerül ki mérnöki iskolából. A finom vészharangkongatás után a MISZ feladatáról beszélt még az előadó; mely lényegében stabil helyzet teremtése vállalatok számára, hogy a K+F költségeiket biztosan, legalább 5 évre tudják tervezni. A jelenleg érvényben levő 2013-ig érvényes kormányzati stratégia a 27. változat volt, amit végül elfogadtak, ez a szervezet érdeme. Az innovációért tenni kell! – zárta Monszpart Zsolt az előadását.
A digitális műsorszórásra való átállásról majd’ mindenki hallott, kevesen tudják azonban, hogy valójában mit várhatunk tőle. Fischer Gábor, a Szegedi Városi Televízió műszaki igazgatója beszélt erről, valamint a televíziós szokások megváltozásáról. Példájában régen az ember egy menüből választhatott az étkezdében. Aztán később házhoz rendelhettük az ételt az étlapról, manapság pedig már más feltétet, köretet vagy fűszerezést is kérhetünk, mint ami az étlapon szerepel. Ezzel a hasonlattal jól jellemezte azt, hogy mi vár ránk mint nézőre, illetve hogy őket mint szolgáltatót milyen plusz terhek érhetik, és ezeket milyen eszközökkel próbálják megoldani.
Molnár Gyöngyvér a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének ifjú docense foglalta el a pulpitust. Szépen felépített, jó előadást hallhattunk tőle az infokommunikáció az oktatásban még kihasználatlan lehetőségeiről. A tanárok új kihívásairól, új feladatairól is beszélt: mivel már nem ők az információ egyedüli forrásai, ezért a kritikus gondolkozásra kell nevelni a diákokat. Előadásának azonban nem ez volt a legfontosabb gondolata, hanem hogy a technológia önmagában soha nem fog megoldani semmilyen oktatási kérdést, mindig a tanárok feladata lesz a nevelés.
Remekül rímelt az utolsó gondolatra Dr. Hantos Zoltán egyetemi tanár előadása, melyben saját diplomázásakor, 1968-ban rendelkezésre álló lehetőségeket hasonlította össze a mostani lehetőségekkel. Az előadás maga volt a múltba révedés, anekdotázás, történetmesélés egy igen komoly, ugyanakkor nagyon is szórakoztató előadó tolmácsolásában. Alapvetően el lehet mondani azt, hogy bár jók a folyóiratok, a Google és a Wikipedia annyival jobb keresővel rendelkezik, hogy elsődleges forrássá vált. Az is biztos, hogy manapság sokkal gyorsabban lehet dolgozni számítógépen, de az is biztos, hogy sok a sablon, amit használunk. Bár mindent precízebben lehet mérni, analizálni, a kutatók távolabb kerültek a mért dolgoktól, személytelenebbé vált a kutatás folyamata. És hiába vannak fantasztikus algoritmusok, ezek java része öröklött, minden hibájával együtt. A tekintély elve pedig ma is ugyanúgy működik, mint régen: amit egy nagy ember mond, az úgy van.
Az előadások után a HTE diplomaterv pályázatának díjait is átvehették a legjobbak, ezúton is gratulálunk nekik!
A nap fénypontja azonban még hátra volt, nevezetesen az Informatika Történeti Gyűjtemény, melyet Dr. Bohus Mihály, a szegedi csoport korábbi vezetője mutatott be nekünk. Nevezett intézmény egy hajdani szovjet laktanyában található, a múltidézés tehát kettős. A kiállított tárgyak pedig… Minden ott van, ami szem-szájnak ingere, lyukkártyától Macintoshig, mágnesdobtól CD-ig. Szavakkal nehéz leírni mindazt a 200 tonna informatikai és távközlési eszközt, amit szemügyre vehettünk, elég inkább csak annyit mondani, hogy a huzalozott programozás látványa már önmagában is megérne egy misét, hát még a szegedi katicabogár. Nincs mese, ezt mindenkinek látni kell.
A kongresszus végül fantasztikus szegedi halászlével zárult, méltóan a korábbi hét kongresszus színvonalához.
Kokas Zsolt
Köszönjük a Titkárságnak és Szabó Bélának a Szegedi Csoport vezetőjének a színvonalas rendezvény megrendezését!