Honfy József 1946-2008
„Requiem eternam...” – szólalt meg csendben 2008. január 25-én délután a
Szt. Gellért kápolnában Verdi gyászmiséjének nyitó kórusa, s az ott állók megrendülten vették tudomásul: mennyi tizenéves ifjú, mennyi fiatal volt főiskolás-egyetemista, mennyi nyugdíjra készülő, vagy már régóta visszavonult mérnök folytatja magában: „...dona eis requiem.”
Generációk találkoztak a ravatalnál, s búcsúztak a mérnöktől, a tanártól.
Nem lehet a Hírlevél néhány sorában pályáját bemutatni, de felidézhetünk néhány mondatot a hamvai felett elhangzott visszaemlékezésekből:
Hlatky Béla: „31 évesen vettél részt a nagyberuházás előkészítésében és Te lettél a létesítményi főmérnök, a Solti Csoport vezetője.... A Solti Rádióállomás 300 méter magas tornya ma is sugározza a Kossuth műsort és dicséri jól végzett munkátokat.
Mint tanár, minden évben elhoztad diákjaidat, hallgatóidat tanulmányútra az Antenna Hungária telephelyeire. Az utóbbi időben még betegen is jártál Solton. Látogatásaid alkalmával beszéltél a legújabb technológiáról, a digitális rádiózásról. Tájékoztatással, az átadott szakcikkekkel segítetted felkészülésünket a jövő változásaira.
Szomorú, hogy ez a jövő már csak a mi sorsunk, s nem számíthatunk további segítségedre.
Kedves Jóska! Búcsúzom Tőled az Antenna Hungáriás kollegák nevében.”
Dr. Vári Péter: „Emlékezzünk tanárunkra, akit szigorú, elveit követő, tudása legjavát átadó tanárként ismerhettünk meg. Örömmel gondolunk vissza óráira és az általa szervezett szakmai kirándulásokra. A tananyagon kívül valami mást is átadott számunkra, a szakma szeretetét.
Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ilyen, örömmel, és átéléssel beszélt volna a szakmájáról.
Egy diáktársam neki írt sorait hadd idézzem: „Ha majd egyszer az én gyermekem is hasonló kvalitású, önzetlen és lelkes pedagógus szárnya alá kerül, tudni fogom, hogy jó kezekben van és boldogulni fog az életben, mert jó útravalót kapott. Ahogy mi is...”
Kuti József: „...Aztán kitágult a katedra tere. Belefért a Puskás Technikum ifjúsága is, a Gyáli úti laborfejlesztés, a HTE Győri Csoportjának programja, majd 2007 tavaszán egy országos konferencia szervezésének ötlete, hiszen sürget az átállás közelgő időpontja, az átállás a földfelszíni digitális TV műsorszórásra. Mi egymás közt csendben kérdeztük, de őt sem kikerülve: honnan lesz ehhez energia? Van-e tartaléka neki a szünetmentes energiaellátáshoz? Mit jeleznek az automaták, amikor már mi is látjuk, hogy a Püspök-vár 6-8 méteres emelkedője is meggondolásra készteti? … Amikor pedig november 14-én a konferencia résztvevői hiányolták Őt, nem mondhattuk, de tudtuk: bizony, akadozik az energiaellátás, s nincs biztonsági tartalék. Kosztolányi Dezső 70 éve ismert kiáltó szavával kellett ismét szembesülnünk:
Ő a nyereséget nem pénz-centrikus közgazdák, nem politikusok értelmezése szerint tartotta alapvetőnek, akik szerint a nyereséghez visszafogott kiadás, minél kisebb kiadás vezet. Ő a nyereség fogalmát az antennák világából hozta: annak az antennának van nyeresége, amelyik többletet tud adni, amelyik bizonyos irányban többet ad a várhatónál, akár százszorosát-ezerszeresét az elvárhatónak! Honfy tanár úr nagy nyereséggel dolgozott: gyakorló helyet keresel? Szakdolgozat témádhoz kérsz segítséget? Lehetne az államvizsgán egy kis állásbörzét rögtönözni? Műholdas labort építünk a Gyáli út és Zombori utca sarkán? Megannyi irány, amelyeken az ő nyeresége, az ő többlet-energiája hozta az eredményeket. Ezt a hagyatékot, örökséget vállalni és továbbvinni, örökébe állni, ezt a leckét adja ma nékünk.
Egyetlen válasz lehetséges: Tanár úr, köszönjük a mintát. A leckét értjük, vállaljuk.”
Emléked megőrizve intünk búcsút.
Szt. Gellért kápolnában Verdi gyászmiséjének nyitó kórusa, s az ott állók megrendülten vették tudomásul: mennyi tizenéves ifjú, mennyi fiatal volt főiskolás-egyetemista, mennyi nyugdíjra készülő, vagy már régóta visszavonult mérnök folytatja magában: „...dona eis requiem.”
Generációk találkoztak a ravatalnál, s búcsúztak a mérnöktől, a tanártól.
Nem lehet a Hírlevél néhány sorában pályáját bemutatni, de felidézhetünk néhány mondatot a hamvai felett elhangzott visszaemlékezésekből:
Hlatky Béla: „31 évesen vettél részt a nagyberuházás előkészítésében és Te lettél a létesítményi főmérnök, a Solti Csoport vezetője.... A Solti Rádióállomás 300 méter magas tornya ma is sugározza a Kossuth műsort és dicséri jól végzett munkátokat.
Mint tanár, minden évben elhoztad diákjaidat, hallgatóidat tanulmányútra az Antenna Hungária telephelyeire. Az utóbbi időben még betegen is jártál Solton. Látogatásaid alkalmával beszéltél a legújabb technológiáról, a digitális rádiózásról. Tájékoztatással, az átadott szakcikkekkel segítetted felkészülésünket a jövő változásaira.
Szomorú, hogy ez a jövő már csak a mi sorsunk, s nem számíthatunk további segítségedre.
Kedves Jóska! Búcsúzom Tőled az Antenna Hungáriás kollegák nevében.”
Dr. Vári Péter: „Emlékezzünk tanárunkra, akit szigorú, elveit követő, tudása legjavát átadó tanárként ismerhettünk meg. Örömmel gondolunk vissza óráira és az általa szervezett szakmai kirándulásokra. A tananyagon kívül valami mást is átadott számunkra, a szakma szeretetét.
Nem találkoztam még olyan emberrel, aki ilyen, örömmel, és átéléssel beszélt volna a szakmájáról.
Egy diáktársam neki írt sorait hadd idézzem: „Ha majd egyszer az én gyermekem is hasonló kvalitású, önzetlen és lelkes pedagógus szárnya alá kerül, tudni fogom, hogy jó kezekben van és boldogulni fog az életben, mert jó útravalót kapott. Ahogy mi is...”
Kuti József: „...Aztán kitágult a katedra tere. Belefért a Puskás Technikum ifjúsága is, a Gyáli úti laborfejlesztés, a HTE Győri Csoportjának programja, majd 2007 tavaszán egy országos konferencia szervezésének ötlete, hiszen sürget az átállás közelgő időpontja, az átállás a földfelszíni digitális TV műsorszórásra. Mi egymás közt csendben kérdeztük, de őt sem kikerülve: honnan lesz ehhez energia? Van-e tartaléka neki a szünetmentes energiaellátáshoz? Mit jeleznek az automaták, amikor már mi is látjuk, hogy a Püspök-vár 6-8 méteres emelkedője is meggondolásra készteti? … Amikor pedig november 14-én a konferencia résztvevői hiányolták Őt, nem mondhattuk, de tudtuk: bizony, akadozik az energiaellátás, s nincs biztonsági tartalék. Kosztolányi Dezső 70 éve ismert kiáltó szavával kellett ismét szembesülnünk:
›Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.‹
Nem zárhatja azonban búcsúnkat Honfy József tanár úr ravatalánál csupán ez a keserű felismerés! Sokkal inkább helyén való, – s hiszem jobban illik szellemiségéhez, egész hitvallásához,– ha az ő örökségéből, testamentumából emelek ki egy fogalmat, egy szót, s helyezem barátai, tanítványai, munkatársai szívére. Ez a szó: a nyereség. Ilyen az ember. Egyedüli példány.‹
Ő a nyereséget nem pénz-centrikus közgazdák, nem politikusok értelmezése szerint tartotta alapvetőnek, akik szerint a nyereséghez visszafogott kiadás, minél kisebb kiadás vezet. Ő a nyereség fogalmát az antennák világából hozta: annak az antennának van nyeresége, amelyik többletet tud adni, amelyik bizonyos irányban többet ad a várhatónál, akár százszorosát-ezerszeresét az elvárhatónak! Honfy tanár úr nagy nyereséggel dolgozott: gyakorló helyet keresel? Szakdolgozat témádhoz kérsz segítséget? Lehetne az államvizsgán egy kis állásbörzét rögtönözni? Műholdas labort építünk a Gyáli út és Zombori utca sarkán? Megannyi irány, amelyeken az ő nyeresége, az ő többlet-energiája hozta az eredményeket. Ezt a hagyatékot, örökséget vállalni és továbbvinni, örökébe állni, ezt a leckét adja ma nékünk.
Egyetlen válasz lehetséges: Tanár úr, köszönjük a mintát. A leckét értjük, vállaljuk.”
Emléked megőrizve intünk búcsút.
Nyugodj békékében! Örök nyugodalmat! Requiem eternam!
Kuti József