Nem elég fejlett a magyar információs társadalom
Az elmúlt tíz év nem értékelhető sikerként az információs társadalom szemszögéből – áll a Budapesti Műszaki Egyetem Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) jelentésében. Hazánk rendre rosszul teljesít a különböző információs társadalmi mutatókban, nemzetközi összevetésben nem tartozunk sem az élenjárók, sem a közvetlen követők csoportjába.
A jelentés 2004 óta negyedszer készült el, az anyag szerzői most kivételesen egy egész évtized történéseit tekintették át, részben annak apropójából, hogy az ITTK 2008 februárjában ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját.
Elterjedt technológiák, nemtörődöm politikusok
A tízfejezetes jelentés eseménytörténettel kezdődik, amiben a szerzők leírják, hogy az elmúlt évtizedben létrejött az információs társadalom intézményrendszere, miközben kiépült az az alapinfrastruktúra is, aminek segítségével az emberek, cégek, szervezetek kommunikálnak egymással, információt szereznek. Az intézményrendszer azonban állandó változásban van, például volt informatikai kormánybiztosunk és informatikai tárcánk, most pedig nincs önálló képviselete az informatikának a kormányban. A gazdaság terén kezdetben meghatározó volt a távközlési monopólium, később kialakult a verseny. A dokumentum elmarasztalja a politikusokat mondván, a politika sosem vette elég komolyan az információs társadalom kérdését és mind a mai napig nem ismerte föl, hogy az jóval több technológia-politikánál vagy infrastruktúra-építésnél, mivel hatással van az oktatáspolitikára, a kutatás-fejlesztésre, a szociálpolitikára, a gazdaságpolitikára, a közigazgatás-politikára, a kultúrpolitikára. A terület állami fejlesztését végre nem hajtott stratégiák, torzóban maradt intézményrendszer és forráshiányos működés jellemezte.
Nem meglepetés, hogy az infokommunikációs eszközök használata hétköznapivá vált az elmúlt tíz évben. A mobiltelefonból szinte mindenki számára elengedhetetlen kommunikációs eszköz lett, a modemes Internetből pedig állandó kapcsolattal bíró szélessáv. Közben estek az árak, egyre nagyobb tömegek kapcsolódtak be, és új technológiák kezdtek elterjedni. Az e-közigazgatásban meghonosodtak a számítógépek és a modern kommunikációs eszközök, de a nagy felhasználói tömegek még ma is hiányoznak. Úton vagyunk a sorban állós bürokratikus hivatali ügyintézés és az ügyfélközpontú, új kommunikációs eszközökön alapuló hatékony és olcsó közigazgatás között.
Sulik a Sulinet után
A kutatás-fejlesztésben nem teljesítettünk jól: a magyar kreativitás nem lett vezérlő csillaga a rendszerváltozás utáni gazdasági fejlődésnek. A jelentés szerint a vállalatok mind a mai napig nem elég innovatívak, a K+F költés alacsony és rossz szerkezetű, a kialakult pályázati struktúra rugalmatlan, az MTA reformra szorul, és újra nincs a területért felelős erős intézmény. Az alapinfrastruktúra azonban adott és az innovációs járulék rendszere reményre adhat okot, ennek a beváltására azonban újra tartós építkezésre van szükség.
A jelentés 2004 óta negyedszer készült el, az anyag szerzői most kivételesen egy egész évtized történéseit tekintették át, részben annak apropójából, hogy az ITTK 2008 februárjában ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját.
Elterjedt technológiák, nemtörődöm politikusok
A tízfejezetes jelentés eseménytörténettel kezdődik, amiben a szerzők leírják, hogy az elmúlt évtizedben létrejött az információs társadalom intézményrendszere, miközben kiépült az az alapinfrastruktúra is, aminek segítségével az emberek, cégek, szervezetek kommunikálnak egymással, információt szereznek. Az intézményrendszer azonban állandó változásban van, például volt informatikai kormánybiztosunk és informatikai tárcánk, most pedig nincs önálló képviselete az informatikának a kormányban. A gazdaság terén kezdetben meghatározó volt a távközlési monopólium, később kialakult a verseny. A dokumentum elmarasztalja a politikusokat mondván, a politika sosem vette elég komolyan az információs társadalom kérdését és mind a mai napig nem ismerte föl, hogy az jóval több technológia-politikánál vagy infrastruktúra-építésnél, mivel hatással van az oktatáspolitikára, a kutatás-fejlesztésre, a szociálpolitikára, a gazdaságpolitikára, a közigazgatás-politikára, a kultúrpolitikára. A terület állami fejlesztését végre nem hajtott stratégiák, torzóban maradt intézményrendszer és forráshiányos működés jellemezte.
Nem meglepetés, hogy az infokommunikációs eszközök használata hétköznapivá vált az elmúlt tíz évben. A mobiltelefonból szinte mindenki számára elengedhetetlen kommunikációs eszköz lett, a modemes Internetből pedig állandó kapcsolattal bíró szélessáv. Közben estek az árak, egyre nagyobb tömegek kapcsolódtak be, és új technológiák kezdtek elterjedni. Az e-közigazgatásban meghonosodtak a számítógépek és a modern kommunikációs eszközök, de a nagy felhasználói tömegek még ma is hiányoznak. Úton vagyunk a sorban állós bürokratikus hivatali ügyintézés és az ügyfélközpontú, új kommunikációs eszközökön alapuló hatékony és olcsó közigazgatás között.
Sulik a Sulinet után
A kutatás-fejlesztésben nem teljesítettünk jól: a magyar kreativitás nem lett vezérlő csillaga a rendszerváltozás utáni gazdasági fejlődésnek. A jelentés szerint a vállalatok mind a mai napig nem elég innovatívak, a K+F költés alacsony és rossz szerkezetű, a kialakult pályázati struktúra rugalmatlan, az MTA reformra szorul, és újra nincs a területért felelős erős intézmény. Az alapinfrastruktúra azonban adott és az innovációs járulék rendszere reményre adhat okot, ennek a beváltására azonban újra tartós építkezésre van szükség.
Index 2008. 02. 18.