Hátramenetben a magyarországi információs társadalom
Nagy felháborodást keltett a hazai internetes társadalom és az internetszolgáltatók szakmai szervezeteinek körében az április elején kilátásba helyezett kulturális adó, melynek egyik bevételi forrása az internet megadóztatása lenne.
Amennyiben a hó eleji T/5395. számú törvényjavaslatot elfogadják, kulturális adó néven újabb bevételi forrásra tenne szert az állam. Az internet- és WAP használatot, a multimédiás üzenet forgalmat (MMS) egyenként 0,8%-os adóteherrel sújtanák. A szórakoztatóelektronikai és híradástechnikai forgalmazók termékei után pedig 1-1% adóterhet rónának fel. Ez utóbbi kategóriába tartoznak például a digitális fényképezők, a mobil- és vezetékes telefonkészülékek, a videó kamerák, a discmanek. Ennél is nagyobb, 2%-os adót kellene fizetni bizonyos adatrögzítő és adattároló eszközökért. Ebbe a csoportba tartoznak például a memóriakártyák is. A DVD lemezekért 3%-os adót szednének be.
A kormány álláspontja szerint a tervezett adó a Nemzeti Kulturális Alapba folyna be, és a fogyasztókra nézve elenyésző többletköltséget jelentene havi szinten. Az érdekellentétek azonban mégis élesen kiütköztek az elmúlt hetekben. A Nemzeti Kulturális Alap elnöke támogatja az elgondolást. Véleménye szerint az internet adó nem hátráltatja az internet terjedését. Harsányi László nem a szolgáltatók, illetve a fogyasztók megemelkedő kiadásaiban látja a tervezet népszerűtlenségét. Ehelyett úgy véli, hogy az érdektelenség az, ami eltántorítja az embereket a „haladás szellemétől”.
A javaslat támogatói oldaláról elhangzott vélemények azonban nem arattak túlontúl nagy sikert. Mindenhonnan hallhattunk hihető, vagy épp kevésbé hihető számokat. Sajnos az a baj, hogy az emberek bizalma a számadatok iránt mára erősen megrendült. A tervezett adónem állítólag leginkább a forgalmazók és a szolgáltatók kiadásaiban jelenne meg, ezért nem értik a magánemberek ellenvéleményét. Mindenki tudja azonban, hogy egy-két kivételtől eltekintve szinte biztosra vehető, hogy a mínuszok tovább vándorolnának a fogyasztók felé.
Menyhárt Zsolt, az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesületének (ATSzE) titkára egy nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy amennyiben a szolgáltatók nem vállalják fel a többletterheket, akkor egy átlagos, 5000 forintos internet-hozzáférés árát 40 forinttal drágítaná a járulék. Menyhárt Zsolt egyébként a szakmai szervezetek nevében utalt arra is, hogy a korány nem egyeztetett velük a tervezet benyújtása előtt. Így nem meglepő, hogy az intézkedés ellen az összes hazai internet szolgáltató, illetve az azokat tömörítő ATSzE, a BME ITTK, az Infomediator, az IVSZ, az Inforum, az Internet Szolgáltatók Tanácsa, a Magyar Tartalomipari Szövetség, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete is tiltakozott.
Piaci becslések szerint ma Magyarországon az internet szolgáltatás átlagos fedezettartalma 10-15 százalék. Az NKA-ba kerülő 0,8 százalékos járulék befizetése a szolgáltatók szemszögéből nézve azt jelenti, hogy elbúcsúzhatnak a profitjuk 6-8 százalékától. Az NKA évente mintegy 500-600 millió forintos bevételtöbbletet könyvelhetne el pusztán az „internetadó” révén és ekkor még nem beszéltünk a kulturális adó többi összetevőjéről.
Végezetül említésre méltó példa, hogy az „internetadó” Kubában és néhány arab országban jellemző csupán. Szekfű Balázs szakértő szerint nem adóztatni, hanem támogatni kellene az internetet. Így ugyanis jelentősen nőne az áfa-bevétel, ami többszöröse lenne az adóbevételnek.
A kormány e-Magyarország programja öt éve „hozzáférést mindenkinek” jelszóval indult. Magyarországon az internet elterjedtsége még mindig az uniós átlag alatt van, tehát még korai lenne behúzni a féket. A tervezett lépés ellentétes az információs társadalom fejlesztésének céljaival, különösen az e-közigazgatás programmal, az e-befogadás célokkal és az európai uniós tendenciákkal.
Amennyiben a hó eleji T/5395. számú törvényjavaslatot elfogadják, kulturális adó néven újabb bevételi forrásra tenne szert az állam. Az internet- és WAP használatot, a multimédiás üzenet forgalmat (MMS) egyenként 0,8%-os adóteherrel sújtanák. A szórakoztatóelektronikai és híradástechnikai forgalmazók termékei után pedig 1-1% adóterhet rónának fel. Ez utóbbi kategóriába tartoznak például a digitális fényképezők, a mobil- és vezetékes telefonkészülékek, a videó kamerák, a discmanek. Ennél is nagyobb, 2%-os adót kellene fizetni bizonyos adatrögzítő és adattároló eszközökért. Ebbe a csoportba tartoznak például a memóriakártyák is. A DVD lemezekért 3%-os adót szednének be.
A kormány álláspontja szerint a tervezett adó a Nemzeti Kulturális Alapba folyna be, és a fogyasztókra nézve elenyésző többletköltséget jelentene havi szinten. Az érdekellentétek azonban mégis élesen kiütköztek az elmúlt hetekben. A Nemzeti Kulturális Alap elnöke támogatja az elgondolást. Véleménye szerint az internet adó nem hátráltatja az internet terjedését. Harsányi László nem a szolgáltatók, illetve a fogyasztók megemelkedő kiadásaiban látja a tervezet népszerűtlenségét. Ehelyett úgy véli, hogy az érdektelenség az, ami eltántorítja az embereket a „haladás szellemétől”.
A javaslat támogatói oldaláról elhangzott vélemények azonban nem arattak túlontúl nagy sikert. Mindenhonnan hallhattunk hihető, vagy épp kevésbé hihető számokat. Sajnos az a baj, hogy az emberek bizalma a számadatok iránt mára erősen megrendült. A tervezett adónem állítólag leginkább a forgalmazók és a szolgáltatók kiadásaiban jelenne meg, ezért nem értik a magánemberek ellenvéleményét. Mindenki tudja azonban, hogy egy-két kivételtől eltekintve szinte biztosra vehető, hogy a mínuszok tovább vándorolnának a fogyasztók felé.
Menyhárt Zsolt, az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesületének (ATSzE) titkára egy nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy amennyiben a szolgáltatók nem vállalják fel a többletterheket, akkor egy átlagos, 5000 forintos internet-hozzáférés árát 40 forinttal drágítaná a járulék. Menyhárt Zsolt egyébként a szakmai szervezetek nevében utalt arra is, hogy a korány nem egyeztetett velük a tervezet benyújtása előtt. Így nem meglepő, hogy az intézkedés ellen az összes hazai internet szolgáltató, illetve az azokat tömörítő ATSzE, a BME ITTK, az Infomediator, az IVSZ, az Inforum, az Internet Szolgáltatók Tanácsa, a Magyar Tartalomipari Szövetség, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete is tiltakozott.
Piaci becslések szerint ma Magyarországon az internet szolgáltatás átlagos fedezettartalma 10-15 százalék. Az NKA-ba kerülő 0,8 százalékos járulék befizetése a szolgáltatók szemszögéből nézve azt jelenti, hogy elbúcsúzhatnak a profitjuk 6-8 százalékától. Az NKA évente mintegy 500-600 millió forintos bevételtöbbletet könyvelhetne el pusztán az „internetadó” révén és ekkor még nem beszéltünk a kulturális adó többi összetevőjéről.
Végezetül említésre méltó példa, hogy az „internetadó” Kubában és néhány arab országban jellemző csupán. Szekfű Balázs szakértő szerint nem adóztatni, hanem támogatni kellene az internetet. Így ugyanis jelentősen nőne az áfa-bevétel, ami többszöröse lenne az adóbevételnek.
A kormány e-Magyarország programja öt éve „hozzáférést mindenkinek” jelszóval indult. Magyarországon az internet elterjedtsége még mindig az uniós átlag alatt van, tehát még korai lenne behúzni a féket. A tervezett lépés ellentétes az információs társadalom fejlesztésének céljaival, különösen az e-közigazgatás programmal, az e-befogadás célokkal és az európai uniós tendenciákkal.
ITport.hu 2008. 04. 29.