Esélytelen egy negyedik szolgáltató piacra lépése
Az erős konkurenciaharc, a telített piac és a felemás nemzetközi eredmények fényében nem sok jóra számíthatnak a virtuális mobilszolgáltatók a magyar piacon. De a jelek szerint ezt ők is tudják.
Magyarországon viszonylag ismeretlen az MVNO mozaikszó, amely a virtuális mobilszolgáltató (Mobile Virtual Network Operator) angol rövidítése. Nem meglepő, hogy legtöbben nem is hallottunk róluk, hiszen a magyar piacon eddig egy ilyen cég sem jelent meg szolgáltatásával. A virtuális mobilszolgáltatók olyan cégek, amelyek nem tartanak fenn saját mobilhálózatot, hanem bérlik azt azoktól a vállalatoktól, amelyek megfelelő licencekkel rendelkeznek a szolgáltatás rádiófrekvenciáinak használatára. Bár saját hálózattal nem rendelkeznek, teljes értékű mobilszolgáltatóként üzemelhetnek, tehát saját SIM-kártyát bocsájthatnak ki, indíthatnak akciókat és ügyfeleiknek teljesen egyedi árképzést is kínálhatnak. Jelenleg a világon nagyjából 360 virtuális mobilszolgáltató üzemel vagy tervezi indulását, de ebből egyáltalán nem következik az, hogy a hagyományos operátoroknak félniük kellene az új versenyzőktől. Kezdeti szárnyalásukat követően ugyanis már felemás eredményeket produkálnak ezen új cégek. Van olyan ország, ahol ugyanaz a cég óriási ügyfélbázist tudott rövid idő alatt kiépíteni, más országokban viszont veszteségesen üzemelnek, vagy csődbe is mentek.
GAYmobile és a többiek
Első hallásra igen kecsegtetően hangzik, hogy pusztán a konkurencia hálózatának kibérlésével alá lehet ígérni a piaci áraknak, és így rengeteg előfizetőt elhódítani. A gyakorlat azonban mást mutat. Nagy-Britanniában 1999-ben indult az első MVNO, a Virgin Mobile. Jelenleg több mint 4 millió előfizetőjük van, és valóban sikeresek. A jól bevált recept hasonló sikereket hozott az Egyesült Államokban, de Ausztráliában már kevésbé, Szingapúrban pedig 1 év alatt csődbe is ment a Virgin Mobile brandjét felhasználó mobilszolgáltató.
Számos cég egy kimondott célcsoportot próbál megcélozni szolgáltatásaival, ilyen például az USA-ban sikeres Helio is. A Helio a 18-32 év közöttieknek, tehát alapvetően a fiataloknak szól. Egyedi készülékeket és szolgáltatásokat kínálnak, és többek között feszültségkeltő szlogennel is (Don't call us a phone company! – Ne hívj minket mobil-szolgáltatónak!) sajátos vállalati képet alakítanak ki magukról.
Negatív példa viszont a Disney Mobile, ugyanis a kedvezőtlen eredményekre hivatkozva másfél év alatt meg is szüntette működését, sokak szerint jelentősen rontva így az MVNO cégek nemzetközi megítélését. Hasonlót bukott a homoszexuálisokat toborzó GAYmobile.dk weboldal, amelynek főoldalán már azt olvashatjuk, hogy bezárta kapuit. Érdekes lehetőségek rejlenek azonban a Sonopia nevű cégben, amelyen keresztül mi magunk is virtuális mobilszolgáltatóvá avanzsálhatunk. A Sonopia lehetőséget ad rá, hogy cégünk vagy weboldalunk ügyfeleket toborozzon, és mobilszolgáltatóként is tevékenykedhessen. Átvállalják a számlázást és egyéb, a szolgáltatás nyújtásához szükséges tevékenységeket, és persze jutalékot is kapunk az ügyfelek által generált forgalom után.
Mit gondol a konkurencia?
Magyarországon komoly konkurenciaharc folyik a három nagy szolgáltató között, amelyek nemzetközileg is erős brandet képviselnek. Egy esetleges negyedik szolgáltató megjelenésétől nem biztos hogy tartaniuk kell, legyen az saját hálózatot üzemeltető vagy éppen virtuális mobilcég. Az NHH legfrissebb – márciusi – jelentéséből kiderül, hogy összesen 11,462 millió aktív SIM-kártya van Magyarországon, holott a teljes lakosság 10 millió főből áll. A magyar piac tehát telített, a T-Mobile 45,36 százalékát, a Pannon 33,11 százalékát, a Vodafone pedig 21,53 százalékát birtokolja. Megkérdeztük őket is arról, hogy miként látják egy MVNO hazai megjelenésének esélyét, illetve piaci lehetőségeit.
Winkler János, a T-Mobile vezérigazgatója szerint az erős hazai verseny miatt csak úgy lehet sikeres egy virtuális mobilszolgáltató, ha vonzó brandet épít ki, de még erős márka esetén is nagy az esélye egy csúfos bukásnak. Ezt részben okozhatják a készüléktámogatásokból, tehát az akciós készülékek árainak alacsonyan tartásából, vagy például a percdíjak csökkentéséből származó magas költségek. A kiadások ellensúlyozásához például az értékesítést és az ügyintézést teljes egészében internetre lehetne terelni, de ezt a magyarországi szokások és elvárások nem teszik lehetővé. Ráadásul a hálózatot üzemeltető cég újdonsá-gai a „bérlő” számára csak később lesznek elérhetők, tehát az innováció is jelentős akadályokba ütközik Winkler úr szerint.
Drozdy Győző, a Pannon vállalati kapcsolatokért felelős vezérigazgatója úgy látja, hogy az elmúlt 4 év próbálkozásai az MVNO cégek részéről csak egy kis csoport számára hozott sikereket és valóban sikeres üzleti modellt. Jó részük csak az alacsonyabb árakkal próbálta meg felvenni a versenyt, amelyek azonban a magyar piacon tapasztalható konkurenciaharc miatt már eleve alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában.
Szintén az erős versenynek és az alacsony magyarországi áraknak tulajdonítja a legnagyobb hátráltató tényezőt a Vodafone. Hazánk harmadik szolgáltatója szerint nem látni, hogy érdemi tartalékok lennének a verseny élénkítésében, tehát gyakorlatilag nem teremnek babérok egy negyedik cégnek. Magyarország már egyike azoknak az országoknak, ahol a penetráció eléri a lakosság számát, azaz több mint tízmillió élő SIM-kártya van forgalomban. Forradalmi ötletek nélkül minden új versenyző halálra van ítélve.
Verdikt
A kezdeti szárnyalások és sikerek ellenére jelenleg úgy tűnik, hogy a virtuális mobilszolgáltatóknak még a kevésbé telített piacokon sem ga¬antált a siker. Feltehetően ez az oka annak, hogy a Magyarországon uralkodó kiélezett környezetben még egy alternatív szolgáltató sem látta meg a kecsegtető lehetőséget.
Magyarországon viszonylag ismeretlen az MVNO mozaikszó, amely a virtuális mobilszolgáltató (Mobile Virtual Network Operator) angol rövidítése. Nem meglepő, hogy legtöbben nem is hallottunk róluk, hiszen a magyar piacon eddig egy ilyen cég sem jelent meg szolgáltatásával. A virtuális mobilszolgáltatók olyan cégek, amelyek nem tartanak fenn saját mobilhálózatot, hanem bérlik azt azoktól a vállalatoktól, amelyek megfelelő licencekkel rendelkeznek a szolgáltatás rádiófrekvenciáinak használatára. Bár saját hálózattal nem rendelkeznek, teljes értékű mobilszolgáltatóként üzemelhetnek, tehát saját SIM-kártyát bocsájthatnak ki, indíthatnak akciókat és ügyfeleiknek teljesen egyedi árképzést is kínálhatnak. Jelenleg a világon nagyjából 360 virtuális mobilszolgáltató üzemel vagy tervezi indulását, de ebből egyáltalán nem következik az, hogy a hagyományos operátoroknak félniük kellene az új versenyzőktől. Kezdeti szárnyalásukat követően ugyanis már felemás eredményeket produkálnak ezen új cégek. Van olyan ország, ahol ugyanaz a cég óriási ügyfélbázist tudott rövid idő alatt kiépíteni, más országokban viszont veszteségesen üzemelnek, vagy csődbe is mentek.
GAYmobile és a többiek
Első hallásra igen kecsegtetően hangzik, hogy pusztán a konkurencia hálózatának kibérlésével alá lehet ígérni a piaci áraknak, és így rengeteg előfizetőt elhódítani. A gyakorlat azonban mást mutat. Nagy-Britanniában 1999-ben indult az első MVNO, a Virgin Mobile. Jelenleg több mint 4 millió előfizetőjük van, és valóban sikeresek. A jól bevált recept hasonló sikereket hozott az Egyesült Államokban, de Ausztráliában már kevésbé, Szingapúrban pedig 1 év alatt csődbe is ment a Virgin Mobile brandjét felhasználó mobilszolgáltató.
Számos cég egy kimondott célcsoportot próbál megcélozni szolgáltatásaival, ilyen például az USA-ban sikeres Helio is. A Helio a 18-32 év közöttieknek, tehát alapvetően a fiataloknak szól. Egyedi készülékeket és szolgáltatásokat kínálnak, és többek között feszültségkeltő szlogennel is (Don't call us a phone company! – Ne hívj minket mobil-szolgáltatónak!) sajátos vállalati képet alakítanak ki magukról.
Negatív példa viszont a Disney Mobile, ugyanis a kedvezőtlen eredményekre hivatkozva másfél év alatt meg is szüntette működését, sokak szerint jelentősen rontva így az MVNO cégek nemzetközi megítélését. Hasonlót bukott a homoszexuálisokat toborzó GAYmobile.dk weboldal, amelynek főoldalán már azt olvashatjuk, hogy bezárta kapuit. Érdekes lehetőségek rejlenek azonban a Sonopia nevű cégben, amelyen keresztül mi magunk is virtuális mobilszolgáltatóvá avanzsálhatunk. A Sonopia lehetőséget ad rá, hogy cégünk vagy weboldalunk ügyfeleket toborozzon, és mobilszolgáltatóként is tevékenykedhessen. Átvállalják a számlázást és egyéb, a szolgáltatás nyújtásához szükséges tevékenységeket, és persze jutalékot is kapunk az ügyfelek által generált forgalom után.
Mit gondol a konkurencia?
Magyarországon komoly konkurenciaharc folyik a három nagy szolgáltató között, amelyek nemzetközileg is erős brandet képviselnek. Egy esetleges negyedik szolgáltató megjelenésétől nem biztos hogy tartaniuk kell, legyen az saját hálózatot üzemeltető vagy éppen virtuális mobilcég. Az NHH legfrissebb – márciusi – jelentéséből kiderül, hogy összesen 11,462 millió aktív SIM-kártya van Magyarországon, holott a teljes lakosság 10 millió főből áll. A magyar piac tehát telített, a T-Mobile 45,36 százalékát, a Pannon 33,11 százalékát, a Vodafone pedig 21,53 százalékát birtokolja. Megkérdeztük őket is arról, hogy miként látják egy MVNO hazai megjelenésének esélyét, illetve piaci lehetőségeit.
Winkler János, a T-Mobile vezérigazgatója szerint az erős hazai verseny miatt csak úgy lehet sikeres egy virtuális mobilszolgáltató, ha vonzó brandet épít ki, de még erős márka esetén is nagy az esélye egy csúfos bukásnak. Ezt részben okozhatják a készüléktámogatásokból, tehát az akciós készülékek árainak alacsonyan tartásából, vagy például a percdíjak csökkentéséből származó magas költségek. A kiadások ellensúlyozásához például az értékesítést és az ügyintézést teljes egészében internetre lehetne terelni, de ezt a magyarországi szokások és elvárások nem teszik lehetővé. Ráadásul a hálózatot üzemeltető cég újdonsá-gai a „bérlő” számára csak később lesznek elérhetők, tehát az innováció is jelentős akadályokba ütközik Winkler úr szerint.
Drozdy Győző, a Pannon vállalati kapcsolatokért felelős vezérigazgatója úgy látja, hogy az elmúlt 4 év próbálkozásai az MVNO cégek részéről csak egy kis csoport számára hozott sikereket és valóban sikeres üzleti modellt. Jó részük csak az alacsonyabb árakkal próbálta meg felvenni a versenyt, amelyek azonban a magyar piacon tapasztalható konkurenciaharc miatt már eleve alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában.
Szintén az erős versenynek és az alacsony magyarországi áraknak tulajdonítja a legnagyobb hátráltató tényezőt a Vodafone. Hazánk harmadik szolgáltatója szerint nem látni, hogy érdemi tartalékok lennének a verseny élénkítésében, tehát gyakorlatilag nem teremnek babérok egy negyedik cégnek. Magyarország már egyike azoknak az országoknak, ahol a penetráció eléri a lakosság számát, azaz több mint tízmillió élő SIM-kártya van forgalomban. Forradalmi ötletek nélkül minden új versenyző halálra van ítélve.
Verdikt
A kezdeti szárnyalások és sikerek ellenére jelenleg úgy tűnik, hogy a virtuális mobilszolgáltatóknak még a kevésbé telített piacokon sem ga¬antált a siker. Feltehetően ez az oka annak, hogy a Magyarországon uralkodó kiélezett környezetben még egy alternatív szolgáltató sem látta meg a kecsegtető lehetőséget.
Mobil Portál 2008. 07. 22.