Rugalmas online árazással kísérletezik a zeneipar
Különös új stratégiával próbálja kompenzálni a zeneipar a CD-eladások csökkenő bevételeit – nevezetesen a digitális eladások árazásának keresletarányosan rugalmassá tételével kezdtek kísérletezni.
A konkrét árváltozásokat sok tényező határozza meg, de a gyakorlatban ez a legtöbbször két fő ösvény mentén látszik érvényesülni: egyrészt a népszerűbb és keresettebb egyes számok ára emelkedik, miközben az egész albumoké (amelyekhez ezek a számok tartoznak) csökken; másrészt pedig egyénileg drágulnak a számok azon vásárlók számára, akik hat hónap alatt 10 és 50 közti mennyiségben töltenek le számokat, azok számára pedig olcsóbbakká válnak, akik ugyanennyi idő alatt még 10-et se töltenek le.
Fogyasztói szemszögből tehát kissé ellentmondásos a dolog, mert míg e két ösvény közül az elsőt még akár egészen jó ötletnek is lehet mondani, addig a második már egyszerre jó és rossz: a keveset vásárlók engedményekkel való csábítása érthető, viszont a sokat vásárlók büntetése a még több vásárlásra ösztönzés helyett kissé furcsa... Legalábbis elméletben.
A gyakorlat azonban úgy tűnik, azt mutatja, hogy annyira mégsem élik meg a dolgot büntetésként a sokat vásárlók, mivel a PassAlong 16 hetes próbaüzeme határozottan pozitív eredménnyel zárult: átlag 122%-os bevétel-növekedést értek el, ami azonban egyes kiugró számok esetében még az 500%-ot is elérte. Mi több, olyan albumaik is fogyni kezdtek, amelyek előtte senkinek nem kellettek. A magyarázat pedig az, hogy a csökkenő albumárak hatására olyanok is vettek egész albumokat, akik eleinte csak két-három számot akartak megvenni arról.
Várhatóan ez az árazási módszer nagyobb teret is fog nyerni a jövőben, mivel a kiadók szeretnék minél jobban elterjeszteni, és a DRM-mentes zenék árulásához leginkább akkor járulnának hozzá, ha az online zeneboltok cserébe elfogadják a változó árazást – elemzők azonban rámutattak arra is, hogy érzékelhető hatása a dolognak várhatóan akkor lesz csak, ha vagy beadja a derekát ennek a módszernek az iTunes is (ami pedig nem valószínű), vagy pedig ha a versenytársai nagyobb befolyást szereznek a piacon (kérdéses, de mindenképpen időigényes). Valószínű mindenesetre, hogy nem most hallottunk utoljára erről a kérdésről.
A konkrét árváltozásokat sok tényező határozza meg, de a gyakorlatban ez a legtöbbször két fő ösvény mentén látszik érvényesülni: egyrészt a népszerűbb és keresettebb egyes számok ára emelkedik, miközben az egész albumoké (amelyekhez ezek a számok tartoznak) csökken; másrészt pedig egyénileg drágulnak a számok azon vásárlók számára, akik hat hónap alatt 10 és 50 közti mennyiségben töltenek le számokat, azok számára pedig olcsóbbakká válnak, akik ugyanennyi idő alatt még 10-et se töltenek le.
Fogyasztói szemszögből tehát kissé ellentmondásos a dolog, mert míg e két ösvény közül az elsőt még akár egészen jó ötletnek is lehet mondani, addig a második már egyszerre jó és rossz: a keveset vásárlók engedményekkel való csábítása érthető, viszont a sokat vásárlók büntetése a még több vásárlásra ösztönzés helyett kissé furcsa... Legalábbis elméletben.
A gyakorlat azonban úgy tűnik, azt mutatja, hogy annyira mégsem élik meg a dolgot büntetésként a sokat vásárlók, mivel a PassAlong 16 hetes próbaüzeme határozottan pozitív eredménnyel zárult: átlag 122%-os bevétel-növekedést értek el, ami azonban egyes kiugró számok esetében még az 500%-ot is elérte. Mi több, olyan albumaik is fogyni kezdtek, amelyek előtte senkinek nem kellettek. A magyarázat pedig az, hogy a csökkenő albumárak hatására olyanok is vettek egész albumokat, akik eleinte csak két-három számot akartak megvenni arról.
Várhatóan ez az árazási módszer nagyobb teret is fog nyerni a jövőben, mivel a kiadók szeretnék minél jobban elterjeszteni, és a DRM-mentes zenék árulásához leginkább akkor járulnának hozzá, ha az online zeneboltok cserébe elfogadják a változó árazást – elemzők azonban rámutattak arra is, hogy érzékelhető hatása a dolognak várhatóan akkor lesz csak, ha vagy beadja a derekát ennek a módszernek az iTunes is (ami pedig nem valószínű), vagy pedig ha a versenytársai nagyobb befolyást szereznek a piacon (kérdéses, de mindenképpen időigényes). Valószínű mindenesetre, hogy nem most hallottunk utoljára erről a kérdésről.
iPon Computer 2008. 06. 08.