Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület

A HTE küldött-közgyűlései háromévenként választják meg a szervezet tisztségviselőit. A 2008. április 17-i közgyűlésen megválasztott Választmány (http://www.hte.hu/vezetok) a mandátuma kezdetén látva a változtatások szükségességét, kiemelt feladatának tartja a „hogyan tovább” kérdésének felvetését. A HTE elmúlt három évének legfőbb eredménye az alapvetően megváltozott feltételek között a gazdasági alapok stabilizálása és a működés fenntartása. Ennek eredményeképpen a HTE a szakmaorientált civil szervezetek között ugyan sikeresen működőnek minősül, mert jelentős tagsággal és a célba vett szakterületek egy részén érzékelhető láthatósággal bír, szakmai hitelessége nem megkérdőjelezhető, működésének gazdasági feltételeit biztosítani képes. Ugyanakkor észre kell vennünk a HTE jelenét és még inkább a jövőjét jellemző mindazon körülményeket, amelyek elemzést és intézkedéseket, változtatásokat igényelnek.
A HTE működési területe – az infokommunikáció és a digitális média – technológiai, üzleti, jogi, szabályozási és társadalmi hatások tekintetében gyorsabban változik bármely más civil szervezet által célba vett szakterületnél. Vitán felül áll, hogy az infokommunikáció és a digitális média mélyen beépült és hatást gyakorol az egyén, a társadalom és a gazdaság létére és működésére, ekképpen a jelen és a jövő egyik meghatározó tényezőjévé vált. Sok aktivistánk kemény munkája ellenére sem tölti be a HTE az infokommunikáció megnövekedett gazdasági és társadalmi jelentősége szerint számára civil szervezetként rendelkezésére álló teret és nincs meg az elvárható mértékű fontossága a szervezet célcsoportjai számára, illetve elismertsége a célcsoportok részéről, valamint nem képes érdemben megszólítani a szakemberek – szakterület és kor tekintetében – növekvő hányadát.
A HTE számára alapvető iránymutatást az a ma is vállalható, 1994-ben elfogadott stratégia ad, amely a korszerű stratégiák struktúrájában ad választ a miért vagyunk, honnan hová tartunk, milyen eszközökkel élve, milyen programokat végrehajtva dolgozunk céljaink eléréséért. Tizennégy év után minden vitán felül indokolt megvizsgálnunk, hogy a stratégiánk a mai viszonyok között megfelelő eligazítást ad-e a megválaszolandó kérdésekre. Mivel 1994-ben – ezt ma már elmond-atjuk – mély gazdasági, politikai, társadalmi és technológiai változások sorozatának csak az elején voltunk és az elmúlt alig 14 év során több változást éltünk meg, mint korábban évtizedek során, azt gondoljuk, hogy mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy az 1994-es évszámmal jellemzett világból milyen jellemzőkkel leírható világba érkeztünk és ebben az új világban melyek azok az új kérdések, amelyekre más válaszokat kell adni, mint azt 1994-ben tenni volt ésszerű.
A kérdés ilyen feltevésének indokoltságát abban látjuk, hogy időközben Magyarország az EU tagja lett, gyökeresen átalakult az infokommuniká¬iós piac, technológia és szabályozás, alapinfrastruktúrává vált az Internet, természetessé vált a tőke, munkaerő, információ szabad mozgása, a kétségtelenül kimutatható előrelépések mellett általános a rendszerváltozásba vetett várakozásokban való csalódottság, gazdasági és társadalmi fe-szültségekkel terhes éveket élünk és számos nem¬zetközi összemérésben hátrébb szorulunk. Ugyanakkor elapadt a HTE és más civil szervezetek létét kiszámíthatóvá tevő állami finanszírozás, számos nagy múltú civil szervezet került nehéz helyzetbe, az új, sikeres civil szervezetek pedig más minta mentén látszanak eredményesnek: ügyeket vállalnak fel, többnyire a nyilvánosság előtt, sokszor har-cosan, és erősen küzdenek a létük és tevékenységük pénzügyi forrásaiért. Bár mindezek csak példák a mai életünket meghatározó változásokból, azt mindenesetre indokolják, hogy megvizsgáljuk, milyen világban kell keresnünk a HTE céljait és eszközeit. Vegyük észre, hogy korunknak a követ-kezőkben röviden összefoglalt jellemzői mind-mind kihívást, esélyt, feladatot jelentenek, és egyben – a közjó szolgálatát alapfeladatnak megjelölő küldetésünknek megfelelően – minden eddiginél na¬gyobb felelősséget is rónak civil szervezetünkre.

KORUNK JELLEMZŐI
Társadalom és gazdaság
Információs társadalom
Az információs társadalom fogalmán értjük az információs és kommunikációs technológiák (ICT) és hálózatok korunkban gyorsan növekvő hatását az egyén, a társadalom, a gazdaság, a kultúra minden létezési és fejlődési formájára és feltételére, valamint mindezen tényezők kölcsönhatásaira. Az infokommunikációs technológiák szolgáltatásait hálózatok juttatják el a felhasználókhoz, a meghatározó tényezők együttesét infokommunikációs hálózatoknak (ICN) nevezzük. Az információs társadalom fogalma fejezi ki azt a társadalmat és gaz-daságot, amely a lehető legjobban hasznosítja az infokommunikáció lehetőségeit. Az információs társadalomban az egyén minden időben, minden földrajzi és élethelyzetben élhet az ICN előnyeivel, a munkában, otthon, játék, szórakozás, tanulás és művelődés során, vagy annak érdekében. Az ICN gazdag eszköz- és szolgáltatásválasztékot kínál, befolyással van az egyén, a társadalom, a gazdaság, a kultúra jellemzőire és működésére, megváltoztatja a munkavégzés, tanulás, szabadidő eltöltés feltételeit. Megváltozott a foglalkoztatási szerkezet: az emberek növekvő hányada – a fejlett társadalmakban a többsége – esetében a munka tárgya nem az anyag, nem az energia, hanem az információ.
A tőke, az anyagi javak, az információ, a munkaerő és általában az emberek országhatárokon át megvalósuló szabad mozgása kiváltója is és egyben hajtóereje is az infokommunikációs hálózatok földrajzi és politikai határokat áttörő jellegének.

Tudástársadalom
Az információs társadalom az evolúcióban az ipari társadalom utóda, emiatt nevezik posztindusztriális társadalomnak is. Az anyagi javakra épülő gazdaság helyébe fokozatosan a tudásra, mint a siker fő forrására épülő gazdaság lépett. Az anyagi javak helyében a tudás meghatározóvá válása miatt korunk társadalmát ezért tudástársadalomnak is szokás nevezni. A tudás diffúziója a társadalmi és földrajzi térben döntően szintén az ICN mindenütt és sokak, közel mindenki számára elfogadható feltételekkel elérhetősége útján vált lehetségessé.

Hálózatos társadalom
A hálózatok, mindenekelőtt az infokommunikációs hálózatok meghatározó szerepe miatt a hálózatos társadalom megnevezés használata egyre gyakoribbá válik. A hálózati elv ugyanakkor nem csak az ICN alakjában jelenik meg a korszerű tár-sadalmakban. Míg a felgyorsult modern életmód és a gyorsan átalakuló értékrend lazítja, vagy akár széttöri a társadalom korábbi szöveteit, mint a csa¬ád, a lakóhelyi, munkahelyi és szakmai közösségek, egyben új, alapvetően hálózatos elven létreövő és működő közösségek és közösségi terek jönnek létre. A hálózatos elv mindinkább a társadalom határokat átlépő új kötőanyagává válik, azaz az emberi rendszerek is egyre inkább az ICN által lehetővé tett és azzal támogatott hálózatos elven szerveződnek.

A közösségek helyzete korunk társadalmában
Ugyanakkor az is felismerhető, hogy az ICN egyben a tradicionális társadalomépítő egységek, mint a család, a lakóhelyi és szakmai közösségek számára is a kapcsolattartás új, sokak számára még elsajátítandó eszközkészletét kínálja. Lehetővé teszi továbbá olyan, érdeklődési körön, értékrenden és más kötőerőkön keresztül motivált közösségek kialakulását és működését is, amelyek az érdekeltek földrajzi távolsága és a közösségi élet költségei miatt korábban létre sem tudtak volna jönni.

Hálózatos és transznacionális kapitalizmus
A sok átalakulás mellett is a mai társadalom változatlanul tőkés társadalom. Korunkban a gazdasági, politikai és kulturális tőke felhalmozása szintén a hálózatos elv felhasználásával, és a hálózatos technológiák alkalmazásával, transznacionális hálózatokban, transznacionális vállalatokban történik. A termelő vállalatok, az anyagi, pénzügyi, információs és tudásszektorokban egyaránt transznacionális keretek között, hálózatosan és hálózatokra épülve működnek. Emiatt szokás korunkat a hálózatos kapitalizmus korának is nevezni. A globális hálózatos kapitalizmusban az értékek dematerializálódása, az anyag és az energia mellett a tudás meghatározó értékképzővé válása a hatalmi központok decentralizálásához, fokozatosan nyugatról kelet felé tolódásához, a fejlett Nyugat fejlődési ütemét többszörösen meghaladó tempóban fejlődő országok globális gazdasági jelentőségének a növekedéséhez vezet. 

Az „egyetlen” definíció hiánya
A korunk társadalmára a fentiekben értelmezett több meghatározás egyben azt is mutatja, hogy nincs egyetlen, a jelen minden jellemzőjét kifejezni képes és általánosan elfogadott meghatározása a XXI. század elejének fejlett, nyugati stílusú társadalmára.
(Folytatása következik)