Gondolkodjunk el magunkról és a világról
A hazai társadalom
Különösen nehéz az első részben bemutatott kategóriáknak a jelen magyar társadalmára alkalmazása. Míg elmondható, hogy lényegében a fejlett nyugati jellegű társadalmakra vonatkoztatva a fentiekben elmondottak valamilyen mértékben, vagy legalábbis a megfigyelhető trendekben igazak a magyar társadalomra is, egyben azt is tekintetbe kell vennünk, hogy Magyarország egy nehéz korszakát éli meg. A rendszerváltozás a társadalom jelentős része számára nem hozta meg a joggal vagy megalapozatlanul várt előnyöket. A megosztott politikai osztály képtelen volt a társadalom egé-szét megszólítani és mozgósítani, nemzeti kon-szenzust kialakítani a fejlődés alapvető kérdéseiben. Mint értékképző és sikertényező továbbra is sérelmet szenvednek olyan alapvető értékek, mint a munka, a tudás és a tisztesség. Növekszik a társadalom jóléti polarizációja. Nem kielégítő a digitális írástudással rendelkezők hányada.
Civil társadalom, civil szervezetek
A civil társadalom a demokratikus keretek között kibővítette és egyre bővíti a mozgásterét, ugyanakkor a rendszerváltozás előtt is működött szervezetek elveszítették korábbi kiszámítható állami pénzügyi támogatásukat. Megváltoztak a civil szervezetek gazdasági feltételei, bizonyos állami források kiapadása mellett ugyanakkor más, alapvetően pályázatos forrásszerzési lehetőségek nyíltak.
Természeti környezet
Az ipari társadalom kizsákmányolta és az anyagi javak előállítása és szállítása révén jelentős mértékben károsította a természeti környezetet.
A környezetkárosítás felismert következményei miatt a környezetvédelem kiemelt politikai tényezővé vált. A hazai környezetszennyező nehézipar leépülésével hatalmas, megtisztítandó „barna zónák” keletkeztek a nagyvárosok perifériáin – a területeket csak lassan veszi birtokba a gazdaság és a lakosság. Míg légszennyezési ipari kvóták terén a világpiacon értékesíthető többlettel rendelkezünk, a főváros lakossága évente többször is a lakossági légszennyezési határértékek közelében vagy afelett éli életét. A lakosság megnövekedett fogyasztása hatalmas tömegű és nehezen kezelhető hulladékot, a nem környezettudatos kereske-delem miatt jórészt nem lebomló műanyaghulla-dékot, és tartós használati cikket (gépkocsi, autógumi, akkumulátor, hűtőszekrény, televízió stb.) köréből kikerülő hulladékot eredményez. Az infokomunikációs ipar a környezetszennyezés új formáit hozta életre. A személyi számítógépek, mobil telefonok és akkumulátoraik, valamint a szárazelemek környezetszennyezése felismert, de máig sem teljesen megoldott probléma.
Az infokommunikációs eszközök és hálózatok fontos szerepet töltenek be a környezetvédelem eszköztárában a környezetvédelmi értékek tudatosítása, a környezetkárosítás ellen a nyilvánosság mozgósítása, a környezeti információk gyűjtése és továbbítása terén. A távmunka a meglévő technológiai lehetőségek ellenére sem eredmé-nyezte a munkavégzéssel kapcsolatos közleke-dés számottevő csökkenését. A munka távközlési támogatással más földrajzi térségbe telepítését elsősorban az országban tapasztalható területi bérkülönbségek kiaknázása érdekében végzik a vállalatok.
Állam és demokrácia
Az állam számára az infokommunikációs hálózatok a hatékony és olcsó működés lehetőségét hordozzák. Az egyén és az állam, valamint a gazdálkodó egység és az állam kapcsolata fokozatosan új alapokra kerül az ICT széleskörű bevetésével. Ezen a területen Magyarország szép eredményeket mutathat fel.
A hálózatok új lehetőségeket kínálnak a demokrácia megvalósításában, kitágítják a demokratikus intézmények működési tereit: az egyén és a közösségek kis költséggel vehetnek részt a helyi, térségi és országos közügyek intézésében és a döntéshozatalban. A hálózatos eszközök használatával a képviseleti demokrácia mellet növekvő tere nyílhat a közvetlen demokráciának.
Az információs társadalomban a kormányzat új kihívásokkal néz szembe:
– A törvényeknek támogatniuk kell az elektronikus üzleti tranzakciók, jogi és adminisztratív ügyek elektronikus intézésének lehetőségét és jogszerűségét;
– A polgárokat képessé kell tenni a technológiák és a rájuk épülő szolgáltatások hasznosítására;
– Az online üzleti tevékenység az üzleti eredményesség feltételévé válik; az online üzleti tevékenység jogszerű keretek közé szorítása közérdek;
– A kormányzati és közigazgatási szolgáltatá-soknak elektronikusan is rendelkezésre kell állniuk
Nemzetközi terrorizmus és elektronikus bűnözés
Az ICN célpontja is és egyben eszköze is mind a nemzetközi terrorizmusnak, mind az elektronikus bűnözésnek. A ma használt általános fogalom, az információs hadviselés, illetve a még újabb „információs műveletek” az érdekérvényesí¬tés rohamosan növekvő fontosságú eszköze mind a katonai, mind a polgári világban. Az információs műveletek a katonai, gazdasági, politikai célú érdekérvényesítés új, komplex formája, amelyben az érdekérvényesítés eszközévé válik az információ, illetve az információs rendszerek elleni támadás. Részterületei:
– Kommunikáció vezérelt (vezetési) hadviselés – katonai területen értelmezett
– Hírszerzés alapú hadviselés
– Elektronikus hadviselés
– Az információval való manipulálásra épülő lélektani hadviselés
– A hálózatok biztonsági réseit kihasználó hacker hadviselés
– Gazdasági információs hadviselés
– Kibernetikai hadviselés (cyber warfare)
A vezetési hadviselés kivételével az összes, fent felsorolt hadviselési, illetve a polgári szóhasználattal érdekérvényesítési forma a gazdasági, politikai, terrorisztikus törekvések eszközeiként mindennapjaink része – határok nélkül, láthatatlan eszközökkel, a támadó azonosíthatatlansága mellett és nehezen felmérhető károkkal.
A hálózatok jóhiszemű használói folyamatosan ki vannak téve visszaéléseknek. A nemzetközi hálózatokon a visszaélések jelentős része is határokon átnyúló jellegű, ugyanakkor a jog és a jogérvényesítés döntően továbbra is nemzeti keretek között kísérli meg felvenni a harcot a káros tevékenységekkel. A fejlődő nemzetközi kormányzati szintű együttműködés mellett a felhasználók és a szolgáltatók szerepvállalása is növekszik a kockázatok csökkentésében.
Elektronikus média
Az elektronikus média hatalmasat fejlődött az elmúlt húsz évben és az infokommunikációs technológia legfőbb hasznosítójává vált. A legváltozatosabb célokra (hírszolgálatok, újságok, hirdetések, oktatás, képzőművészetek, zene, tudomány, ismeretterjesztés, kereskedelem, virtuális realitás, szórakoztatás stb.) használva minden alkotó és fogyasztói tevékenység részévé, gazdasági, politikai és kulturális tényezővé vált.
Az elektronikus média gazdasági ágazat körébe tartozónak tekintjük a rádió és TV műsorszolgáltatást (a műsortartalom szerkesztésének és csomagolásának nagykereskedelmi és kiskereskedelmi termékeit), a rádió, TV és Internetes hirdetési piacot, a hozzáférést a sport- és filmjogokhoz, a rádió és a TV csatornák továbbítási fel-tételeit, valamint a médiatartalmak offline terjesztését (hang- és video anyagok terjesztése CD, DVD, Blu-ray stb. hordozókon).
Az elektronikus média elektronikus eszközöket használ a tartalom fogyasztóhoz eljuttatására. Az ofline médiaterjesztést (hang vagy videofelvételek terjesztése hordozón) rohamosan szorítja ki az online médiaterjesztés – a letöltés (a számí¬tógép memóriájában történő tárolás, későbbi meg¬hallgatás, illetve megtekintés céljából), illetve a streaming (a médiatartalom letöltődés közbeni, valós idejű élvezete). A rádió és a televízió műso¬rai a műsorszóró rendszereken és az erre a célra épült kábeltévé hálózatokon túl egyre inkább elér¬hetővé válnak a távközlési hálózatokon és az Interneten keresztül is.
A tradicionálisan analóg műsorterjesztés a ká¬belhálózatokon már részben, a műholdas műsor¬szórásban pedig csaknem teljesen digitalizálódott. A földfelszíni műsorszórás digitalizálása 2008-ban elkezdődik. A távközlési szolgáltatók minőségga¬rantált IP hálózatokon IPTV szolgáltatást nyújta¬nak, az Interneten pedig – ugyancsak IP alapon – a rádió és TV műsorok sokasága érhető el, a TV tekintetében egyelőre csak korlátozott minőség¬ben. A műsorterjesztésben a digitalizáció által biz¬tosítható csatorna-gazdagság végre a műsorszol¬gáltatók piacra lépési nehézségeinek a csökkené¬sét és a médiapiaci verseny erősödését eredmé-nyezheti, amennyiben a digitalizáció révén előálló új médiaterjesztési kapacitásokat a tartalomipar és a műsorszolgáltatók képesek lesznek kiaknázni.
Ha a fogyasztó nem képes valós időben be¬avatkozni a műsorszolgáltató által továbbított mű¬sorok választékába, sorrendjébe és továbbítási időpontjába, azaz a műsorszolgáltató rendszer nem interaktív, akkor lineáris műsorszolgáltatásról beszélünk. A műsorok választékát, sorrendjét és továbbítási időpontját a fogyasztó ellenőrzése alá helyező interaktív műsorszolgáltatók un. nemlineá¬ris műsorokat is képesek szolgáltatni, ezzel új lehetőségeket nyitnak mind a tartalomipar, mind a fogyasztók számára. A nemlineáris műsorok ter¬jesztésének a lehetőségét a kétirányú szélessávú hálózatok adják: a kétirányúsított, részben digitali¬zált kábeltévé hálózatok, valamint a szélessávú távközlési hálózatok.
A digitalizáció jóléti eredménye a változatos tartalmat kínáló, sokszereplős elektronikus média versenypiac kialakulásának függvénye.
A hálózatos lét és a szabadság
A hálózatos lét és az egyéni szabadság érde¬kei sok ponton ütköznek – a cybertérben élvezzük a tájékozódás, művelődés, szórakozás, kommuni¬káció eddig soha nem látott szabadságát, miköz¬ben kitesszük magunkat hamis híreknek, nyílt vagy rejtett gazdasági, politikai vagy kulturális érdekér-vényesítésnek, a legkülönbözőbb indíttatású tá¬madásoknak adataink ellen, vagy akár kommuni¬kációnk személyes érdeklődési vagy kapcsolati profilunk megszerzését célzó elemzésének. Ne¬hezen megoldható jogalkotói és jogalkalmazói feladat az elektronikus bűnözés elleni harc haté¬konysága, valamint a személyes adatok védelme és a kommunikáció titkossága közti egyensúly megtalálása.
Az egyén helyzete
Az információs társadalom is tőkés társada-lom, ennek minden jó és rossz következményé-vel. Az információs társadalom feltételei között az egyén mégis alapvetően más érvényesülési és létfeltételek közé kerül, mint a tőkés társadalom korábbi realizációs formáiban. Az információhoz és a kulturális javakhoz hozzájutás, valamint a kommunikáció feltételei az ember képességeit pró¬bára tevő mértékben javulnak, a demokrácia és a közösségi lét új terei jönnek létre.
Ugyanakkor a szakadékok is mélyülnek: mind¬ezek a pozitív hatások csak azok számára érvé¬nyesülnek, akik
– az infokommunikáció eszközeihez hozzájutnak (digitális szakadék),
– azokat értelmes célokra használni képesek (digitális írástudás) és
– rendelkeznek azzal a képzettségi, kulturális és civilizációs szinttel, amely lehetővé teszi számukra, hogy eligazodjanak az információs tér¬ben,
– felkészültségüknél fogva saját boldogulásuk és társadalmi értékük növelése érdekében tudatosan és másoknak kárt nem okozva képe¬sek hasznosítani az információs és kommunikációs lehetőségeket.
A digitális írástudás távolról sem elegendő a korszerű infokommunikáció eszközeinek hasznosításához. Az információs társadalom eszközkészlete csak valamely meglévő képzettségi, kulturális és civilizációs szint mellett ad pozitív hozadékot az egyénnek. Ez új, minden eddiginél magasabb követelményeket támaszt az oktatási és képzési rendszerrel szemben. A leszakadás és a primitív¬ség új formáinak elkerülése érdekében a ma em¬berét fel kell készíteni arra, hogy az információs társadalom eszközkészletét maga és a társada¬lom számára előnyösen hasznosítsa és képes le-gyen lépést tartani a gyorsan változó környezettel.
Különösen nehéz az első részben bemutatott kategóriáknak a jelen magyar társadalmára alkalmazása. Míg elmondható, hogy lényegében a fejlett nyugati jellegű társadalmakra vonatkoztatva a fentiekben elmondottak valamilyen mértékben, vagy legalábbis a megfigyelhető trendekben igazak a magyar társadalomra is, egyben azt is tekintetbe kell vennünk, hogy Magyarország egy nehéz korszakát éli meg. A rendszerváltozás a társadalom jelentős része számára nem hozta meg a joggal vagy megalapozatlanul várt előnyöket. A megosztott politikai osztály képtelen volt a társadalom egé-szét megszólítani és mozgósítani, nemzeti kon-szenzust kialakítani a fejlődés alapvető kérdéseiben. Mint értékképző és sikertényező továbbra is sérelmet szenvednek olyan alapvető értékek, mint a munka, a tudás és a tisztesség. Növekszik a társadalom jóléti polarizációja. Nem kielégítő a digitális írástudással rendelkezők hányada.
Civil társadalom, civil szervezetek
A civil társadalom a demokratikus keretek között kibővítette és egyre bővíti a mozgásterét, ugyanakkor a rendszerváltozás előtt is működött szervezetek elveszítették korábbi kiszámítható állami pénzügyi támogatásukat. Megváltoztak a civil szervezetek gazdasági feltételei, bizonyos állami források kiapadása mellett ugyanakkor más, alapvetően pályázatos forrásszerzési lehetőségek nyíltak.
Természeti környezet
Az ipari társadalom kizsákmányolta és az anyagi javak előállítása és szállítása révén jelentős mértékben károsította a természeti környezetet.
A környezetkárosítás felismert következményei miatt a környezetvédelem kiemelt politikai tényezővé vált. A hazai környezetszennyező nehézipar leépülésével hatalmas, megtisztítandó „barna zónák” keletkeztek a nagyvárosok perifériáin – a területeket csak lassan veszi birtokba a gazdaság és a lakosság. Míg légszennyezési ipari kvóták terén a világpiacon értékesíthető többlettel rendelkezünk, a főváros lakossága évente többször is a lakossági légszennyezési határértékek közelében vagy afelett éli életét. A lakosság megnövekedett fogyasztása hatalmas tömegű és nehezen kezelhető hulladékot, a nem környezettudatos kereske-delem miatt jórészt nem lebomló műanyaghulla-dékot, és tartós használati cikket (gépkocsi, autógumi, akkumulátor, hűtőszekrény, televízió stb.) köréből kikerülő hulladékot eredményez. Az infokomunikációs ipar a környezetszennyezés új formáit hozta életre. A személyi számítógépek, mobil telefonok és akkumulátoraik, valamint a szárazelemek környezetszennyezése felismert, de máig sem teljesen megoldott probléma.
Az infokommunikációs eszközök és hálózatok fontos szerepet töltenek be a környezetvédelem eszköztárában a környezetvédelmi értékek tudatosítása, a környezetkárosítás ellen a nyilvánosság mozgósítása, a környezeti információk gyűjtése és továbbítása terén. A távmunka a meglévő technológiai lehetőségek ellenére sem eredmé-nyezte a munkavégzéssel kapcsolatos közleke-dés számottevő csökkenését. A munka távközlési támogatással más földrajzi térségbe telepítését elsősorban az országban tapasztalható területi bérkülönbségek kiaknázása érdekében végzik a vállalatok.
Állam és demokrácia
Az állam számára az infokommunikációs hálózatok a hatékony és olcsó működés lehetőségét hordozzák. Az egyén és az állam, valamint a gazdálkodó egység és az állam kapcsolata fokozatosan új alapokra kerül az ICT széleskörű bevetésével. Ezen a területen Magyarország szép eredményeket mutathat fel.
A hálózatok új lehetőségeket kínálnak a demokrácia megvalósításában, kitágítják a demokratikus intézmények működési tereit: az egyén és a közösségek kis költséggel vehetnek részt a helyi, térségi és országos közügyek intézésében és a döntéshozatalban. A hálózatos eszközök használatával a képviseleti demokrácia mellet növekvő tere nyílhat a közvetlen demokráciának.
Az információs társadalomban a kormányzat új kihívásokkal néz szembe:
– A törvényeknek támogatniuk kell az elektronikus üzleti tranzakciók, jogi és adminisztratív ügyek elektronikus intézésének lehetőségét és jogszerűségét;
– A polgárokat képessé kell tenni a technológiák és a rájuk épülő szolgáltatások hasznosítására;
– Az online üzleti tevékenység az üzleti eredményesség feltételévé válik; az online üzleti tevékenység jogszerű keretek közé szorítása közérdek;
– A kormányzati és közigazgatási szolgáltatá-soknak elektronikusan is rendelkezésre kell állniuk
Nemzetközi terrorizmus és elektronikus bűnözés
Az ICN célpontja is és egyben eszköze is mind a nemzetközi terrorizmusnak, mind az elektronikus bűnözésnek. A ma használt általános fogalom, az információs hadviselés, illetve a még újabb „információs műveletek” az érdekérvényesí¬tés rohamosan növekvő fontosságú eszköze mind a katonai, mind a polgári világban. Az információs műveletek a katonai, gazdasági, politikai célú érdekérvényesítés új, komplex formája, amelyben az érdekérvényesítés eszközévé válik az információ, illetve az információs rendszerek elleni támadás. Részterületei:
– Kommunikáció vezérelt (vezetési) hadviselés – katonai területen értelmezett
– Hírszerzés alapú hadviselés
– Elektronikus hadviselés
– Az információval való manipulálásra épülő lélektani hadviselés
– A hálózatok biztonsági réseit kihasználó hacker hadviselés
– Gazdasági információs hadviselés
– Kibernetikai hadviselés (cyber warfare)
A vezetési hadviselés kivételével az összes, fent felsorolt hadviselési, illetve a polgári szóhasználattal érdekérvényesítési forma a gazdasági, politikai, terrorisztikus törekvések eszközeiként mindennapjaink része – határok nélkül, láthatatlan eszközökkel, a támadó azonosíthatatlansága mellett és nehezen felmérhető károkkal.
A hálózatok jóhiszemű használói folyamatosan ki vannak téve visszaéléseknek. A nemzetközi hálózatokon a visszaélések jelentős része is határokon átnyúló jellegű, ugyanakkor a jog és a jogérvényesítés döntően továbbra is nemzeti keretek között kísérli meg felvenni a harcot a káros tevékenységekkel. A fejlődő nemzetközi kormányzati szintű együttműködés mellett a felhasználók és a szolgáltatók szerepvállalása is növekszik a kockázatok csökkentésében.
Elektronikus média
Az elektronikus média hatalmasat fejlődött az elmúlt húsz évben és az infokommunikációs technológia legfőbb hasznosítójává vált. A legváltozatosabb célokra (hírszolgálatok, újságok, hirdetések, oktatás, képzőművészetek, zene, tudomány, ismeretterjesztés, kereskedelem, virtuális realitás, szórakoztatás stb.) használva minden alkotó és fogyasztói tevékenység részévé, gazdasági, politikai és kulturális tényezővé vált.
Az elektronikus média gazdasági ágazat körébe tartozónak tekintjük a rádió és TV műsorszolgáltatást (a műsortartalom szerkesztésének és csomagolásának nagykereskedelmi és kiskereskedelmi termékeit), a rádió, TV és Internetes hirdetési piacot, a hozzáférést a sport- és filmjogokhoz, a rádió és a TV csatornák továbbítási fel-tételeit, valamint a médiatartalmak offline terjesztését (hang- és video anyagok terjesztése CD, DVD, Blu-ray stb. hordozókon).
Az elektronikus média elektronikus eszközöket használ a tartalom fogyasztóhoz eljuttatására. Az ofline médiaterjesztést (hang vagy videofelvételek terjesztése hordozón) rohamosan szorítja ki az online médiaterjesztés – a letöltés (a számí¬tógép memóriájában történő tárolás, későbbi meg¬hallgatás, illetve megtekintés céljából), illetve a streaming (a médiatartalom letöltődés közbeni, valós idejű élvezete). A rádió és a televízió műso¬rai a műsorszóró rendszereken és az erre a célra épült kábeltévé hálózatokon túl egyre inkább elér¬hetővé válnak a távközlési hálózatokon és az Interneten keresztül is.
A tradicionálisan analóg műsorterjesztés a ká¬belhálózatokon már részben, a műholdas műsor¬szórásban pedig csaknem teljesen digitalizálódott. A földfelszíni műsorszórás digitalizálása 2008-ban elkezdődik. A távközlési szolgáltatók minőségga¬rantált IP hálózatokon IPTV szolgáltatást nyújta¬nak, az Interneten pedig – ugyancsak IP alapon – a rádió és TV műsorok sokasága érhető el, a TV tekintetében egyelőre csak korlátozott minőség¬ben. A műsorterjesztésben a digitalizáció által biz¬tosítható csatorna-gazdagság végre a műsorszol¬gáltatók piacra lépési nehézségeinek a csökkené¬sét és a médiapiaci verseny erősödését eredmé-nyezheti, amennyiben a digitalizáció révén előálló új médiaterjesztési kapacitásokat a tartalomipar és a műsorszolgáltatók képesek lesznek kiaknázni.
Ha a fogyasztó nem képes valós időben be¬avatkozni a műsorszolgáltató által továbbított mű¬sorok választékába, sorrendjébe és továbbítási időpontjába, azaz a műsorszolgáltató rendszer nem interaktív, akkor lineáris műsorszolgáltatásról beszélünk. A műsorok választékát, sorrendjét és továbbítási időpontját a fogyasztó ellenőrzése alá helyező interaktív műsorszolgáltatók un. nemlineá¬ris műsorokat is képesek szolgáltatni, ezzel új lehetőségeket nyitnak mind a tartalomipar, mind a fogyasztók számára. A nemlineáris műsorok ter¬jesztésének a lehetőségét a kétirányú szélessávú hálózatok adják: a kétirányúsított, részben digitali¬zált kábeltévé hálózatok, valamint a szélessávú távközlési hálózatok.
A digitalizáció jóléti eredménye a változatos tartalmat kínáló, sokszereplős elektronikus média versenypiac kialakulásának függvénye.
A hálózatos lét és a szabadság
A hálózatos lét és az egyéni szabadság érde¬kei sok ponton ütköznek – a cybertérben élvezzük a tájékozódás, művelődés, szórakozás, kommuni¬káció eddig soha nem látott szabadságát, miköz¬ben kitesszük magunkat hamis híreknek, nyílt vagy rejtett gazdasági, politikai vagy kulturális érdekér-vényesítésnek, a legkülönbözőbb indíttatású tá¬madásoknak adataink ellen, vagy akár kommuni¬kációnk személyes érdeklődési vagy kapcsolati profilunk megszerzését célzó elemzésének. Ne¬hezen megoldható jogalkotói és jogalkalmazói feladat az elektronikus bűnözés elleni harc haté¬konysága, valamint a személyes adatok védelme és a kommunikáció titkossága közti egyensúly megtalálása.
Az egyén helyzete
Az információs társadalom is tőkés társada-lom, ennek minden jó és rossz következményé-vel. Az információs társadalom feltételei között az egyén mégis alapvetően más érvényesülési és létfeltételek közé kerül, mint a tőkés társadalom korábbi realizációs formáiban. Az információhoz és a kulturális javakhoz hozzájutás, valamint a kommunikáció feltételei az ember képességeit pró¬bára tevő mértékben javulnak, a demokrácia és a közösségi lét új terei jönnek létre.
Ugyanakkor a szakadékok is mélyülnek: mind¬ezek a pozitív hatások csak azok számára érvé¬nyesülnek, akik
– az infokommunikáció eszközeihez hozzájutnak (digitális szakadék),
– azokat értelmes célokra használni képesek (digitális írástudás) és
– rendelkeznek azzal a képzettségi, kulturális és civilizációs szinttel, amely lehetővé teszi számukra, hogy eligazodjanak az információs tér¬ben,
– felkészültségüknél fogva saját boldogulásuk és társadalmi értékük növelése érdekében tudatosan és másoknak kárt nem okozva képe¬sek hasznosítani az információs és kommunikációs lehetőségeket.
A digitális írástudás távolról sem elegendő a korszerű infokommunikáció eszközeinek hasznosításához. Az információs társadalom eszközkészlete csak valamely meglévő képzettségi, kulturális és civilizációs szint mellett ad pozitív hozadékot az egyénnek. Ez új, minden eddiginél magasabb követelményeket támaszt az oktatási és képzési rendszerrel szemben. A leszakadás és a primitív¬ség új formáinak elkerülése érdekében a ma em¬berét fel kell készíteni arra, hogy az információs társadalom eszközkészletét maga és a társada¬lom számára előnyösen hasznosítsa és képes le-gyen lépést tartani a gyorsan változó környezettel.
Horváth Pál
HTE Főtitkár
HTE Főtitkár