Szenior Klub beszámolója
Pap úr 56 éven át aktív résztvevője volt a hazai vasúti távközlés fejlesztésének. E hosszú idő alatt szerzett személyes tapasztalatai kiegészültek azokkal a történeti adatokkal, amelyek felkutatásával mintegy 30 éve foglalkozik. Az így összegyűlt hatalmas ismeretanyag bemutatását Pap úr két részletben tervezi. Az első részben a vasúti távközléstörténet 1820-tól 1949-ig terjedő szakaszával ismerkedtünk.
A bevezető képen a MÁV régi szimbólumát, a szárnyas kereket láthattuk, amelynek két irányba induló villamos nyilai jelzik, hogy a vasúti üzemnek már a korai időktől nélkülözhetetlen része volt a távírdai távközlés. A további képekhez tartozó évszámok dinamikus fejlődésről tanúskodnak. Láthattuk, hogy az eleinte használt delejes öttűs távjelzőt gyors ütemben követték a távírdai távközlés újabb és újabb berendezései, hálózatai. Mindössze néhány évvel Bell szabadalmának benyújtása után, 1881-ben már sor került az első telefonok alkalmazására a MÁV-nál. 1932-től kezdve, Kandó Kálmán villamosítási tervének megfelelően lefektetésre kerültek a vasút-menti távkábelek. 1939-ben elkészült a MÁV hosszúhullámú rádióhálózatának terve. Pap úr előadásának kedves színfoltja volt a nagyváradi távbeszélőközpont Magyarországra való menekítésének 1944-ben kezdődött története. A MÁV távírdai és távbeszélő hálózatainak háború utáni helyreállításáról is láthattunk fényképfelvételeket.
Pap úr élvezetes, jól követhető előadását 109 vetített kép kísérte. Ezek nagy része az előadó saját fényképfelvételei. Sajnos, a régi, szép kivitelezésű berendezések egy része már nem lelhető fel, ezek képe csak korabeli ábrákból (például a Révai lexikonból) volt rekonstruálható. A nagyszámú hallgatóság köréből többen méltatták Pap úr rendkívül alapos feltáró munkájának szakmai jelentőségét. Néhányan személyes emlékkel tudták kiegészíteni a hallottakat. Pap úr tervezi, hogy összegyűjtött anyagát könyvformában is megjelenteti. Reméljük, hogy erre mielőbb sor kerül.